Befogadva//Befejezett//(SugaBaek)

1.rész

Helló! A nevem Min Yoon Gi, de általában Sugának szólítanak. Huszonéves fiú vagyok. Van egy Német juhász befogó kutyám, akit Dangernek hívnak. Még az apámtól kaptam, mikor 12 éves voltam. Azóta csak ő maradt nekem. Anyám meghalt egy balesetben mikor 18 éves lettem. Apám pedig vert engem, amiért meleg vagyok. Így a legjobbnak azt láttam, hogy amilyen messze lehet elköltözök tőle. Szerencsére így is lett, és emellett rám talált a szerencse is. Elég jó munkahelyem van, ahol jól fizetnek, ez az egyetlen dolog ami könnyít az életemen. Egyetlen baj, hogy apámon kívül senki nem tudja hogy meleg vagyok és ez nagyrészt megnehezíti az életem. Egyedül élek. Nem igen vannak barátaim sem, így mindig a kutyámmal foglalkozom a szabadidőmben. Szerencsére elég nagy házam van, aminek köszönhetően simán elférünk Dangerrel. Egyik nap éppen a kutyával akartam sétálni a közeli parkba. Eleg nehezn de sikerült rárakni a prórazt meg a nyakörvet. Mikor odaértünk levettem róla a pórázát és elengedtem had futkározzon, úgy is vissza jön majd. A visszajövetelével is csak az volt a baj, hogy valamivel a szájában tért vissza. Odahozta nekem, mint aki jól végezte dolgát és elkezdett csaholni. Mikor lehajoltam érte csak akkor láttam, hogy egy telefon az. Mikor visszaegyenesedtem, láttam valaki fut felém. Nem volt ismerős az arca. Nem tudtam ki az.

-Visszakaphatom?-lihegett az ismeretlen.

-Persze, és bocsánat a kutya miatt!-hajoltam meg.

-Nem baj.-simogatta meg a kutya fejét-Köszönöm!

-Szivesen.-tettem pórázra Dangert.

De persze a kutya úgy tett mintha azt sem tudná mit csinált, és inkább vissza indultam vele mielőtt elvesz még valamit. Az házhoz érve az ismerős ismeretlent láttam meg. Már maszk volt rajta, de így is felismertem. Nem köszöntünk egymásnak, csak elmentem mellette. Beérve a házba levettem a nyakörvet Dangerről és a hűtőhöz indultam. A kutyakaját szerettem volna kivenni, de az ablakra tapadt a tekintetem. Elkezdett esni a hó. Nem is esett a hó hanem inkább havazott. Majd közelebb léptem az ablakhoz, és láttam az ismeretlen még mindig ott volt. A házam elötti kis padon ült. A hóban, egyedül ücsörgött. Már-már összeszorult a szivem. Ez az érzés a következő öt napon is elkapott, mert még mindig ott ült. Viszont a hatodik napon már nem bírtam. Körülbelül éjféli két óra lehetett. De már nem bírtam elnézni, hogy a hóviharban ott ül, mint aki jól érzi magát. Az ajtót kinyitva, magamhoz vettem a kulcsom és elindúltam a padhoz. Mikor oda értem, ébren volt. Rám nézett és sóhajtott egyet.

-Helló!-köszöntem neki.

-Szia.

-Nem fázol...?-néztem a didergő fiúra.

-Nem...nem fázom...-alig bírta elvacogni.

-Jó te tudod! De ha még is fáznál akkor gyere be!-dobtam neki egy kulcsot.

Én vissza akartam indulni, mikor elkapta a pólóm ujját.

-Mehetnék még is veled..?-nézett rám bociszemekkel.

-Gyere!-mosolyodtam el.

Elengedte pólómat és lassan baktatott utánam. Ahogy az ajtóhoz értünk, Danger már ugatott. Benyitottam és előre engedtem Őt. Kicsit összerezzent a kutya láttán, de hamar hozzászokott a jelenlétéhez.

-Beengedsz ugy a házadba, hogy nem is ismersz?-nézett rám.

-Igen, mert rossz volt nézni ahogy kint vacogsz! Amúgy engem Min Yoon Gi-nek hívnak de hívj csak Sugának!-nyújtottam felé a kezem.

-Én Byun Baek Hyun vagyok, de hívhatsz Baek-nak is.-vette le a maskot ami eltakarta az arca alsó részét.

-Na látod, már ismerlek is!-kezdtem el moslyogni.

Lassan körbevezettem a házban és megmutattam neki mit hol talál. Végig figyelmesen hallgatta amit mondok neki. Majd bevezettem a nappaliba.

-Amúgy megkérdezhetem miért voltál kint?-ültem le a kanapéra.

-Hát...ha szeretnéd elmondhatom...-huppand be mellém.

-Ha nem gond, akkor szivesen meghallgatnám.

-Hát otthon ültem a szobámban mikor anyám berontott és a fejembe nyomta a telefonját, de persze az én beszélgetéseim látszottak ott, és kérdőre vonta, hogy miért irkálok "olyan" dolgokról más pasikkal. Aztán apám is bejött és hozzám vágta a laptopom ami darabokra tört, majd elkezdett szidni ,hogy "én voltam az akire sosem volt büszke" és "hogy ha tehette volna akkor megakadájozta volna, hogy megszülessek" majd rám kiabált, hogyha nem takarodok el akkor megöl. Ez miatt vagyok most itt.

-Szegény! Rossz ezt átélni.-csúszott végig az arcomon egy kósza csepp.

-Te sírsz? Megbántottalak valamivel?-kezdett el aggódni miattam.

-Mi? ja nem, semmi csak...az emlékek.

-Veled mi történt?

-12 évesen elveztettem anyámat egy baleset miatt majd 18 évesen megtudta apám hogy meleg vagyok és ezért minden nap...-fullad sírásba a vége-minden nap megvert...majd összepakoltam az összes cuccom és ideköltöztem-törölgettem meg a szemeimet.

-Értem!-Ölelt át-Ne sírj.

viszonoztam az ölelését és próbáltam megnyugodni.....