Befogadva//Befejezett//(SugaBaek)

8.rész

Suga pov

Lenéztem a kezére amivel a sajátomba karolt, majd elmosolyodtam, de nem szóltam érte. Közben a kutya azt sem tudta merre menjen, mert hol jobbra hol balra húzott minket. Még az volt a szerencse, hogy Baek is ott volt, mert ha nem lett volna ott, lehet a kutya után repülnék már. Nehéz volt féken tartani. Mikor a parkhoz értünk, levettem hozzá a pórázt de a szájkosarat nem. Egyenesen a többi kutyához ment, mi pedig leültünk egy padra. Hátradőltem, Baek pedig a földet nézte és elég ijedt arca volt.

-Valami baj van?- mondtam neki halkan, mire felkapta a fejét rám nézett.
-Tessék?
-Valami baj van?-ismételtem meg magam, de ő csak hallgatott és kerülve a tekintetem, elfordult tőlem.

Kicsit féltem, hogy valami baj lehet, mert nagyon frusztráltnak tűnt. Megböktem az oldalát, hogy nézzem rám, de ő csak húzogatta a vállát, hogy hagyjam.

Hahó!- hajoltam le elé, hogy észre vegyen végre.

Csak finoman eltolt a kezével, és nézegette tovább a kopárnak nem mondható földet, amit itt-ott hó foltozott. Úgy lökött el magától, mint ha minden nap, minden egyes percében ezt tenné, annyira egyszerűen tette. Igaz rosszul esett, de nem hoztam szóba. Inkább felálltam, magamba folytottam a szavakat és elindultam Dangerért. Nem volt messze, hamar rátaláltam. Felcsatoltam rá a pórázt és visszaindultam Baekért, aki még mindig a földet nézte. Nem mondtam még mindig semmit, csak megfogtam a kezét és hazafele vettem az irányt. Persze hazafelé is a kutya vezetett. Egyedül az viditott fel abban a komor, hideg, és már eléggé kínos csöndben, hogy nem húzta el a kezét. Mikor a házhoz értünk, elő kellett kutatnom a kulcsot. Benyitottam és előre engedtem a kutyát és Baekot. Levettük a cipőnket és a nappaliba mentünk, majd leültünk a kanapéra. Viszont már nem bírtam.

-Mi bajod van?-álltam felcsaptam a térdemre, mire végre rám vetette tekintetét.

-Sem..-a szó végét már nem hagytam, hogy befejezze.

-Ne mond, hogy semmi, látszik rajtad, hogy baj van.-nyugodtam le kissé, majd visszaültem mellé.

-Csak..nem értem..!

-Mit?-néztem rá aggódó tekintettel.

-Azt..hogy befogadsz, gondoskodsz rólam és nem kérsz ezért semmit..-én a mondata végére elmosolyodtam mire ő is nevetni kezdett.

-Dehogynem kérek! Mondtam, este kikérem magamnak a részem!-szegény csak értetlen tekintettel pillantott utánnam mikor felálltam és kimentem....