Befogadva//Befejezett//(SugaBaek)

5.rész

Baekhyun pov

Szinte ledermedtem mikor közeledni kezdett. Olyan lehettem ott mint egy darab bot, amit fújdogál a szél. Nem féltem, csak ledermedtem. Mikor közelebb ért hozzám fejét a falnak támasztva átkarolt.

-Már megint azt hitted, bántani akarlak!-komorodott el, majd a takarót pásztázva sóhatott egyet.

-Bocsánat...-azt hittem megbántottam ezzel és inkább, bekapcsolódtam a takaró nézésébe.

-Ne kérj bocsánatot!-emelte fel, mindig mosolyra álló arcát-Nem baj!

-Biztos?!?-hajoltam közelebb.

-Igen!-kezdett mosolyogni, majd megcsókolt, mire én elvörösödtem.

Mikor elvállt tőlem, majd megszakadt a röhögésben, mikor az arcomra tévedt tekintete. Én persze erre játszottam a sértődöttet. Ezen már nem röhögött.

-Bocsánat, de olyan aranyos voltál!-kapta el a kezem és közelebb húzott magához, hogy megvígasztaljon.

Akár mennyire is akartam ellenkezni azoknak a bociszemeknek, nem ment. Másodpercek alatt az ölében találtam magam. Így ismét elvörösödtem.

-Ha miliméterrel közelebb vagy hozzám, mint az elött, egyből elvörösödsz..-mondta kedves hangon.

-Mert...te..mindegy...!-mondtam dadogva, de nem mertem befejezni a mondatot, inkább magamban tarta, titkoltam el.

-Én mi?-nézett rám perverznek nem mondható, de ahhoz nagyon hasonló fejjel, majd addig próbálkozott kiszedni belőlem, hogy ismét csókba kötöttünk ki.

-Mondtam..mindegy...-adtam neki egy olyan választ, ami még válasznak sem mondható, mert csak megismételtem az előző mondat végét.

-Egyszer úgy is el kell mondanod!-kezdett ismét mosolyogni és kuncogni, majd eleresztett az öléből.

-Majd ha úgy érzem itt az ideje elfogom mondani!-titkolóztam tovább, ami nem igen tetszett neki.

-Na, mindegy!-pattant fel-Lemegyek csinálok reggelit, addig öltözz át!-még válaszolni sem tudtam, mert ahogy befejezte a mondatát, úgy el is ment.

Tehát eleget téve kérésének átöltöztem. Majd egy édes illat csapta meg az orrom. Elindúltam az illat irányába. A konyhához érve Sugát pillanthattam meg aki éppen palacsintát sütött. Nem látta, hogy ott vagyok, mert nagyon koncentrált a sütésre. Így a nappaliba baktattam, ahol kedves barátom, Danger várt rám. A tegnapi után eléggé beijedtem a kutyától. Nem igen mertem leülni a kanapéra az alvó állat mellé. Inkább az ajtóban állva figyeltem, mire kinyitotta a szemét. Hatalmas lendülettel, leugrott a kanapérol és engem megcélozva futott, mintha muszáj lenne. Azt hittem megint egy szál gatyában állhatok majd ott, Suga elött. De mentségemre Suga az utolsó pillanatban elkapta a kutyát. Akkorát sóhajtottam, hogy majd szétszakadt a tüdőm. Ráhelyezte Dangerre a szájkosarat.

-Köszönöm!-néztem rá, majd leültem a kanapéra.

-Ne köszönd!-vetett egy perverz mosolyt-Majd az este meghálálod mással!-nyalta meg szája szélét és elhagyta a szobát.....