Szeretve lenni ( Austin Butler)

Láttam már

2015.november.30.

Esős napnak indulta a mai. A belváros bűzlött az eső áztatta cigicsikkektől nem úgy mint a kertvárosunkban ahol ilyenkor az emberek a verandájukon ültek és onnan nézték ahogy a tökéletes esőcseppek a tökéletesre nyírt gyepükre hulldogált. Lisa vagyok 19 éves és a mindennapinál is átlagosabb de lehet hogy épp mindenkinél különlegesebb. Göndör hajam és aránytalan testalkatom ami nem a nádszál kategóriába tartozik korántsem mondható tökéletesnek de ki szeretne az lenni az úgyis unalmas. Ez a nap is úgy indult mint a többi felkelltem felöltöztem elmentem wc-re (ez valahogy minden történetből kimarad) és reggeli után fogatmosva elindultam a vonathoz. Milyen meglepő. Nem vagyok szupersztár(még) nem repülök amerikába hiszen ott élek és nem limuzinnal vitetnek az iskolába(még). De valami ma mégis más volt. Más mint eddig.
- Lis ugye tudod hogy.... Hogy kifordítva van rajtad a nadrágod? - suttogott oda reggeli utitársam Florenc
- Most ezt nem mondod?! - néztem végig magamon. Ezt nem hiszem el tavaly elindultam pizsama nadrágba és szintén csak a vonaton tűnt fel Florenc-nek természetesen. - Basszus basszus basszus. Jó a terv a következő úgy sincsenek sokan a vonaton kifordítom jó?! Te figyelsz hogy jön-e valaki. - mondanom se kellett de ő volt az a barátnőm aki tényleg velem volt az összes ilyen esetnél. A reggel nem az én napszakom. Sikeres hadműveletet bonyolítottunk le hiszem azon az öreg alvó bácsin kívűl a kocsiban nem ült senki így egyszerű dolgom volt a probléma csak annyi volt hogy a cipőm és a csőszárú farmerem nem kompatibilis egymással így az első próbálkozásom eredménye képpen a földön landoltam.
- Lis. - suttogta Flo. - Lisaaaaaa - suttogta méghangosabban.
- Mivan? - néztem fel a vonat padlójáról kilátszó seggel és félig felhúzott gatyával. Tekintetem sajnos nem éppen a jó emberen akadt meg. Egy kapucnis srác állt fölöttem és napszeművege mögül lesett rám a nyomorék duci csajra gatya nélkül.
- Mivan?! Nem láttál még fehér embert? - förmedtem rá.
- Li Li Li hát így kell újra találkoznunk. Holnap kérlek a fekete csipkés bugyidat vedd fel és a gyönyörű mosolyodat. - azzal kacsintott egyet és átlépve rajtam az ezer wattos mosolyával távozott a kabinból.
- Ki volt ez?! - kérdezte azonnal Flo. Tudtam ki volt Austin, Austin Butler de Flo nem tudhatja. Ő az én fekete olajfoltom egy sárga blúzon.
2015.június.23.
Camp Lake első forró napja amit lehúzhatok a bakkancslistámról.
- Segíthetek? - lépett oda hozzám egy szőke srác miközben a bőröndömmel küszködtem.
- Nem kell köszi. Megoldom! - mosolyogtam rá hisz mi mást tudtam volna.
- Egy határozott erős nő akkor veled csak a gond lesz. - kacsintott rám.
- Neharagudj mit mondtál? Netán valami nem tetszik?
- Maradj édes ne fújd fel a dolgot mikor mosolyogsz úgyis szebb vagy. - azzal otthagyot. Légy üdvözölve a Camp Lake-be Lisa. Kiválló nyár elé nézel.

Folytatás?