Szeretve lenni ( Austin Butler)

Lelki sérült

Austin elvesztette az öccsét a szeme láttára és magát hibáztatja. Én meg csak magamra gondoltam. Tipikus én... A mólón ültünk és az a néma csönd ami ránk telepedett most az egyszer nem rémített meg. Normális volt.
- Figyelj Li nem akartam a nyakadba zúdítani ezt, csak úgy kiakadtál azon hogy nevettem amiket te magadban hibaként soroltál fel. Pedig azért nevettem mert tetszettek. - mosolygott rám. Eddig a vizet bámultam de késztetést éreztem hogy ránézzek. Tekintete arcom fürkészte és éreztem hogy elpirulok. Idegességembe mindig arcomat harapdáltam belülről amitől apró gödröcske jelent meg az arcomon. Nem birtam a szemébe nézni. Annyira tetszett. Elszakítottam a tekintetem róla és a vizet bámultam újra. Apró buborékok jöttek fel ami vagy valami állatra utalt vagy a lélegző iszapra. Éreztem ahogy Austin tekintete még mindig égeti az arcom.
- Li! - szólított meg valami őrült szexi mély hangon akár csak Josh Turner a Your Man-ben. Nem volt időm odafordulni se mert Austin az ujjai közé fogta állam és kényszerített hogy ránézzek.
- Tessék? - haraptam be arcom.
- Gyönyörű vagy! - teljes komolysággal mondta miközben végig a szemembe nézett.
- Miért modtad hogy nehéz eset vagyok?
- Miért nem vagy? - mosolygott miközben hosszú ujjaival köröket rajzolt a combomra.
- De miért? - kötöttem az ebet a karóhoz.
- Mert rád érdemes és kell is időt szánni.
- Ez rossz? Mert nekem kicsit úgy hangzik. - sütöttem le szemem.
- Pont az ellenkezője. Nálad úgy érzem engedélyt kell kérnem arra hogy hozzád érhessek vagy hogy bérletet válthassak csak azért hogy nézhesselek. - mosolyogva a kezére néztem ami még mindig a combomon körzött.
- Ezt mégis megmerted tenni. - kacsintottam NYITOTT szájjal. - Nem harapok de tudom mik a határaim. Forró tenyere lassan a combomra fonódott míg a másik keze finoman felfele kúszott a karomon. Lassan hajolt felém. Tudtam hogy megfog csókolni és akartam! Keze tovább csúszott felfele addig amíg arcomig nem ért el. Ott megállapodott miközben egyrecsak közeledett. Szemeit egy pillantra se vette le az én szemeimről.
- Ezt szabad? - lehellete csiklandozta az arcom és éreztem a pillacukor illatát. Libabőrös lettem ahogy megéreztem a forróságát.
- Szabad. - normálisan próbáltam kimondani de úgy éreztem remeg a hangom a remegő gyomrom miatt. Szemei cikáztak. Hol a szám hol a szemeim nézte miközbe lassan megnyalta száját. Behunyta szemét és ettől az apró mozdulattól úgy éreztem az én szemeimet is valamiféle erő húzza lefele. Austin ajka egybeforrt az enyémmel és mintha mágnes lett volna nem engedett el de nem is akartam. Ez a pillanat olyan volt mintha megállt volna az idő. Austin nyelve engedélyt  kért és akár csak egy kanál méz elolvadt a számban. Ez a mi pillanatunk és ezért tökéletes.