Öröklét [Befejezett]

3.

Két hete kerülöm az apám de,ennek vége, mivel elmúltak a zúzódásaim. Robert hál isten nem keresett azóta, ami azt jelenti hogy felfogta amit mondtam. Ryanről semmi hírem,mondjuk nem is vártam mást. Még ma is érzem a feszítést a mellkasomba. Talán sose múlik már el. Minden este sírok,amíg el nem alszok. Mivel szeretek az erdőben sétálni, így ma is megyek de, nem maradok olyan sokáig,hisz már nem kell bujkálnom.

- Szia Sarah.- termett ott mellettem James, amikor már a fák közt sétáltam.

- Szia mi újság?-mosolyogtam rá.

- Pont erre jártam és láttam hogy itt sétálsz. Gondoltam beszélgetünk.
- rántotta meg a vállát.

- Persze. Miről szeretnél?- néztem rá, majd vissza magam elé .

- Nem tudom. Mondjuk az új vámpír családról. Láttam őket a mi nap vadászni. Ugye tudják hogy hol vadászhatnak?

- Gondolom. Szerintem laktak már erre felé nyugi.- mondtam. Szerintem James kicsit sem kedveli a vámpírokat.

- Mit tudsz róluk?- érdeklődött.

- Csak hogy négyen vannak, és van köztük egy újonc, ilyenek. Nem igazán foglalkozok velük. - mondtam hanyagul.

- Miért? Apád jóba van, vagyis szokott lenni velük nem?

- Ő biztos jóba is van. Csak én nem szeretnék. Tudod ők is ugyan úgy elmennek majd. Nekem nehezebb elengedni azokat,akiket megszeretek, így inkább nem engedem közel őket magamhoz.- magyaráztam el.

- Teljes mértékben megértelek.- egymásra mosolyogtunk.
Kiértünk a tisztásra de, most a fűben foglatunk helyet.

- Tudsz róla hogy elbűvölően gyönyörű vagy?- erre elpirultam. Lehajtottam a fejem hogy ne lássa.

-Tudsz róla hogy hülye vagy?- néztem rá.

-Miért? Tényleg szép vagy.- mondta el újra.

- Köszönöm.- nem firtattam tovább.

Sokat beszélgettünk de,időben haza akartam érni. Felajánlotta hogy elkísér, viszont elutasítottam mert egyedül szerettem volna lenni.
Ryan járt a fejemben,hogy jól van-e? Merre lehet? Ugyan olyan szarul van mint én,vagy már el is felejtett? Biztosan az új barátnőivel van. Tuti nem is jutok az eszébe, míg én magamba roskadva fekszek le nap mint nap aludni. Beleszerettem és még csak azt sem tudom hogy mikor, csak azt hogy elvesztettem és ideje tovább lépnem, mert nem látom soha többé.
Amikor haza értem, apám a kocsiba pakolt be valamit.

- Szia apa mit csinálsz?

- Szia kicsim. William hivatott valami sürgős dolog miatt, addig te tartsd itthon a frontot.- magyarázott gyorsan. William a vámpírok fejedelme, ő a legidősebb,az- az, az első vámpír. A szabályokat is ő írta. Mellette pedig a farkasok legerősebbike csücsül,Frank. William erejének köszönhetően hallhatatlan. Nem, nem vámpír mindössze nem hal meg. Szóval ők ketten egyességet kötöttek és szabályokat írtak.

- Rendben. - bólintottam.

Apa elment, én meg lezuhanyoztam és lefeküdtem. Kivételesen nem sírtam de, a fájdalom még mindig ott volt. Amikor Jamessel voltam ebben a két hétben, nem volt ilyen erős ez az érzés. Talán mert elvonta a figyelmem. Vele sikerülni fog a felejtés. Legalább ő nem megy el,és ugyan úgy öregszik mint én. Olyan könnyű kimondani de, annál nehezebb. Ki tudja meddig tart majd míg elfelejtem? Az is lehet hogy nem is sikerül majd, csak elviselni a fájdalmat. Mondhatnám hogy megkeresem,meglátogatom még utoljára de, azok a hülye szabályok nem engedik.
Nos van belőle egy pár. A fontosabbak:
- nem adhatják ki a titkukat embereknek.( persze ez az őrzőkre nem vonatkozik)
- nem ölhetnek embert.( Igen állati vérrel táplálkoznak, néha a kórházak által kapnak emberit is de, ölni nem ölhetnek érte)
- farkasok vámpírok nem ölhetik egymást. (Mivel rühellik egymást így ki vannak jelölve a területek,hogy a vámpírok hol vadászhatnak és hova nem léphetnek be. Így nem ,vagy csak ritkán találkoznak.)
- ha lebuknak vagy elmondják valakinek hogy mik,azt az embert vámpírrá kell tenniük.
- 10-15 évente elkel hagyniuk lakhelyüket és nem tarthatják a kapcsolatot senkivel.( nos ezért nem is mehetek utána)
-vámpír nem létesíthet szexuális kapcsolatot egy emberrel mert veszélyes.( ez az amit mi megszegtünk)
Ami ránk tartozik,őrzőkre, az hogy,a titkot nem adhatjuk ki és a szabályokat be kell tartatni. Ha valaki megszegi valamelyiket azt jelenteni kell. Nem értem igazán hogy mért is hallgatna ránk egy vámpír aki mondjuk embert öl. Ugyan annyi erővel ölhet meg minket is. De mindegy is.
Van még jó pár de,ezek a lényegesebbek.

Reggel korán kellett kelnem, mivel apám nincs itt. A nap elég unalmasan telik és nem mehetek sehova. Be kapcsoltam a zenét és maxra tekertem a hangerőt. Táncoltam,pörögtem és közben szabadnak éreztem magam. Nem gondoltam senkire és semmire, csak a zenére, ami átvette testem felett az irányítást . Ezekben a pillanatokban boldognak éreztem magam. Aztán véget ért a szám és valaki tapsolni kezdett. A hang irányába fordultam.

- Látom imádsz táncolni.- mosolygott Robert.

- Igen de, te mit keresel itt? - kérdeztem levegő után kapkodva.

- Gondoltam meglátogatlak.

- Mondtam hogy nem barátkozom.- néztem a szemébe.

- Figyelj,értem én de, nem a jövőhéten megyünk el, hanem 10 év múlva. Addig olyan sok idő van még.

- Tudom. Csak majd akkor nehéz lesz a búcsú.

- Az se biztos hogy annyira megkedvelsz.- nevetett.

- Igaz. Na jó gyere beljebb.- majd megszokom egyszer. Végül is tényleg odébb van még hogy búcsúzkodni kelljen.

- Apád?

- El kellett mennie Williamhez, valami sürgős dolog miatt.

- Oh. Lehet a lázadók miatt.- mondta a fotelben ülve.

- Hogy mi? Milyen lázadók.- kaptam fel a fejem.

- Nem hallottad még?- nemlegesen ráztam a fejem.- Szóval néhányan fellázadtak a rendszer ellen. Nem akarnak állati véren élni,így most maguk mellé állítanak mindenkit akit lehet. Sőt emberek ölnek hogy újoncaik is legyenek ezzel is növelve a seregüket. Te se mászkálj egyedül ha lehet. - figyelmeztetett.

- William miért nem állítja ezt meg?- vontam össze a szemöldököm.

- Ezt mi sem tudjuk. Ne haragudj most mennem kell.- mondta miután kapott egy sms-t.

- Rendben. Szia- elköszönt és ment is.

Lázadók remek. Tényleg kitör a háború? Vajon hol és mikor? Hány ember áldozatot követel majd? Legyőzik a jókat, vagy vesztenek? Most nem kéne félnem a halhatatlan lennék de,így azért félek. Holnap biztosan többet megtudok apámtól.
Lassan igaz de, beesteledett. Fáradtan bújtam ágyba és hamar el is aludtam.

Reggel csörömpölésre ébredtem. Az órámra pillantottam ami 9 órát mutatott. Azt hiszem apa már itthon van és valószínű ő lármázik. Felkeltem és pizsamában sétáltam ki a folyosóra. A raktárból jöttek a hangok így oda igyekeztem.

- Szia apa te meg mit csinálsz?- álltam meg az ajtóban.

- Előszedem a bőröndöket.- morogta.

- Mégis minek?- néztem rá értetlenül.

- Hogy minek?-emelte fel a hangját- Mit csináltál te hülye van róla fogalmad? Szerintem nincs.

- Mi-miről beszélsz?- nyeltem egy nagyot.

- Tudod te. Ezért bujkáltál hetekig mi? Lefeküdtél Ryannel. Tudod te hogy ezzel mit csináltál magadnak? William, csak mert a lányom vagy, nem öl meg de,elkel menned és nem léphetsz a helyembe soha.- kiabált. A pupilláim kitágultak és alig tudtam felfogni hogy miket is mond.

- Nem is ölhetne meg mert ember vagyok. Amúgy meg honnan tudja?- értetlenkedtem.

- Onnan hogy mindent lát vannak emberei képességekkel. Nem ölhet meg? Ő alkotta a szabályokat,ő meg is szegheti őket. A büntetéseden ez mit sem változtat.

- Ugye most hülyéskedsz? Hova menjek? Te ezt hagyod?- vontam kérdőre.

- Igen mert megszegted a szabályt. Ez a parancs. Pakolj és menj!- kitört belőlem a sírás.

Mi a picsa bassza meg. Most hova fogok menni? Csak a házból vagy a környékről is elkel tűnnöm? Ami még fontosabb, mi van vele?

- A-apa, és mi van Ryannel?- kérdeztem könnyes szemmel.

- Gondolom William megöli.- mondta idegesen. Még jobban sírni kezdtem, és közben mérhetetlen fájdalmat éreztem a mellkasomban. Sokkal erősebb volt,mint amikor itt hagyott.