Öröklét [Befejezett]

2.15

- Hogy merészeled? Ő jóval feletted áll, ő a vámpírok uralkodója. Te pedig csak egy jött-ment vámpír vagy.- elmosolyodtam.

- Tudod ez a jött- ment vámpír mentette meg az életét mert ő nem volt hozzá elég erős. Amúgy William- néztem át Ervin válla felett.- Ez a szégyen! Az hogy egy halandó kel a védelmedre, te pedig egy szót sem szólsz. Amikor az életemet tetted tönkre még határozottabb voltál. Lehet ideje nyugdíjba vonulni.- mosolyogtam rá gúnyosan. Ervin elkapta a csuklóm és megrángatott.

- Ebből most már elég , tudd hogy kivel beszélsz!-kiabált. A szabad kezemmel elkaptam a nyakát és felemeltem,a földtől úgy 20 centire.

- Sarah ne!-kiabálták szinte kórusban Frank,Dani és William.

- Kérlek állj le!- folytatta Dani.

- Sarah. Figyelj rám!- szólt William de,én csak Ervint bámultam.- Tudom hogy most csak a történtek miatt vagy ingerült és dühös. Azt is értem hogy azok után amit elkövettem ellened,utálsz és nem tűrsz meg a közeledben, főleg nem bízol bennem. Most viszont engedd el az őrzőt, mert megölöd és akkor téged is meg kell hogy ölesselek. Azt pedig nem akarom.- elengedtem Ervint és a földre hullt. A nyakát masszírozta ,ami "enyhén" bepirosodott. Dani a segítségére sietett. Williamhez fordultam.

- Azt hiszed hagynám hogy megölj?- felnevettem.

- Sarah megértjük hogy neked most rettentően rossz de,nem támadhatsz meg egy embert.- jött közelebb Frank.

- Tudod nem érdekel hogy, milyen hangnemben beszélsz velem vagy hogy mit mondasz rám,ha kettesben vagy így hárman vagyunk.- mutatott hármunkra,Frankre,rám és magára.- sőt Ryant is megértem hisz, szét csesztem a kapcsolatotokat,de, mások előtt ne. Ezt tartsátok tiszteletben, mert ha azt látják hogy ez megengedem senki sem fog tisztelni vagy hallgatni rám/ ránk.

- Rendben de,csak hogy ne boruljon fel a rend.- nem hiányzik hogy újabb lázadások legyenek.

- Ti pedig,-nézett Dani és Ervin irányába.- elfelejtitek az előbbi jelenetet és nem beszéltek erről senkinek! Megértettétek őrzők?- parancsolt rájuk.

- Igen uram.- mondták kórusban.

- Most pedig indulnék!-jelentettem ki.

- Sarah beszélhetnénk?-kérdezte Frank. Remélem nem kioktató jellegű beszélgetésre gondol.

- Miről?- néztem rá kérdőn.

- Csak úgy barátilag,rég beszélgettünk.- mosolygott.

- Rendben. Menjünk sétáljunk.

El is indultunk az erdő irányába,miután elhagytuk a házat.

- Hogy vagy Sarah? Azt leszámítva hogy....ami ma történt.- sokáig hallgattam ,mert a gondolataimat próbáltam összeszedni.- Ha nem akarsz beszélgetni most, akkor nem kell.- mondta kedvesen.

- Akarok csak,nem tudom mit mondjak.- erőltettem magamra egy mosolyt.

- Pedig öt év hosszú idő. Csak történt veled valami mióta nem találkoztunk.- igen Frankkel úgy 4-5 évente összefutunk. Nagyon jó barátom.

- Tudod ahol akkor dolgoztam,észre vették hogy igen csak jól tartom magam. Néhányan a jó génekre fogták ,mások pedig azt hitték plasztikai sebészhez járok. Voltak akik elhitték hogy az éjszakai krémem ilyen jó. Próbáltam idősebbnek sminkelni magam de, ráncokat nem tudok varázsolni. Még csak hét éve voltunk ott de,el kellett jönnünk.- szomorodtam el,mert szerettem ott élni.- de, úgy döntöttünk hogy nem futunk egyből egy új életbe,hanem nyaralunk és járjuk a világot. Utána jöttünk ide egy éve. Most suliba járunk és pár hónapja újra találkoztam Ryannékkel. Most megint együtt vagyunk és megkérte a kezem.-vidultam fel.

- Igen láttam a gyűrűt és már rá is akartam kérdezni.- vigyorgott.- Gratulálok. Örülök hogy megtaláltad azt aki boldoggá tesz.

- Egyszer te is megfogod. Mondjuk előbb bekövetkezne ha nem abban a kastélyban bujkálnál.- tudom hogy ő is vágyik e fajta boldogságra. Ki nem?

- Sarah,nekem ott a helyem.- mondta.

Még beszélgettünk egy ideig. Eszembe jutott közben hogy Ryanék meg miattunk aggódnak. Még az indulásuk előtt megbeszéltük hogy ha nem jelentkezünk, mert meghaltunk, akkor csak december közepén jönnek vissza. Azért hogy eltűnjön innen a hibrid és véletlen se támadja meg őket. Most viszont ott idegeskednek és lehet már gyászolnak. Van is kit, sajnos. Azért nem hívom fel őket mert, először is nincs telefonom,másodszor pedig azért mert akkor haza indulnak és nem akarok most itt lenni. Debby halálát is inkább  személyesen szeretném elmondani.

- Hát akkor gondolom még találkozunk.- néztem Frankre.- Veletek biztosan. Pár hét és itt vagyunk.- öleltem meg Danit majd Franket. - Ervin,bocsánat azért amit tettem.- fordultam felé.

- Nem tudom miről beszélsz.- tudom hogy tudja csak,William parancsa szerint elfelejtette. Halványan elmosolyodtam.

-William, viszlát.- erre elmosolyodott.

- Viszlát Sarah.- köszönt.

- Sziasztok- köszöntem el mindenkitől.

Viszlát! Igen ezt mondtam Williamnek. Tudni kell megbocsájtani. Teljesen még nem tudtam de, enyhült a haragom felé. Igazából nem rossz szándékú csak önző és kapzsi. Na meg ahelyett hogy végig járná a tisztességes utat,ami nehezebb, inkább az egyszerűbbet járja. Ryannek nehezebb lesz megbékélni e vele.
Már egy ideje száguldok az erdőkön át. Figyelek hogy senki se lásson meg. Folyamatosan szaglászom,hogy van-e valaki arra amerre megyek. Este repülni fogok. Bár ha jobban bele gondolok, ha este felhőt képzek hogy ne lássanak repülve,most is tehetem. Úgy hamarabb oda érek. Meg is álltam a fák között hogy, sűrű fekete felhőkkel lepjem be az eget. Amilyen gyorsan csak tudtam föléjük szálltam. Nagyon gyorsan tudok repülni,hála a vámpír erőmnek.  Talán így a három napos utat lerövidítem egyre.

Az úton végig gondolkodtam. Van e még valami amit hátra hagyott számunkra Rob, vagy ennyi volt és végre nyugodtan élhetünk? Talán már mást nem tartogat nekünk. Nagyon remélem mert, csak arra vágyom hogy Ryannel lehessek. Tanulni akarok,ami elég furcsa mert egy időben utáltam tanulni. Idő közben rájöttem hogy jobb ha az ember tanul. Igazán jó érzés műveltnek lenni. Más nyelvet megismerni,megtanulni majd beszélni. Amire rájöttem hogy imádok fotózni,tehát a következő szakma amit kitanulok a fényképészet lesz. Az a legjobb ha szereted is amit csinálsz. Minden szakmám szeretem valamilyen szinten de,a fényképezést imádom. A baj csak az hogy az esküvőnkön nem fényképezhetek én. Mert hogy ugye Ryan el fog venni és már annyira nagyon várom. Hó fehér menyasszonyi ruha,gyönyörű virág csokor. Van elképzelés hogy milyen ruhát szeretnék de,majd csak akkor dől el igazából ha meglátom. Vajon érezni fogom hogy az az igazi?
Hú nagyon elkalandoztam. Le kellene szállnom és utána járnom merre vagyok. Este van,másnap este, így ki merészkedek a fehők alól. Egy falu melletti tisztáson szállok le. Leellenőriztem hogy van e a közelben vadász de,nincs. Földet érés után a falutáblát veszem célba. Már messziről is látom a feliratot miszerint pont megérkeztem a célhoz. Mélyet szippantok a levegőbe hogy érezzem hol vannak Jessicaék. Meg is vannak. Amilyen gyorsan és feltűnés mentesen tudok,a szag irányába megyek. Hamar oda is értem. A kapuban megálltam. Tudtam hogy megéreznek így beljebb is mentem. Az ajtóhoz érek de,kopognom nem kell mert nyílik is az.

- Sarah - ölel át boldogan és csókol meg Ryan. Közben a többiek is felsorakoztam a háta mögött.

- Debby hol marad?-kérdezi meg Milly.