Öröklét [Befejezett]

2.2

/Sarah/

Mivel Emma Shawnnal jár így folyton kettesben kirándulnak meg ilyenek. Ezért én egyedül sétálok az erdőben azt remélve Jamesbe futok. Nem sietek csak élvezem a friss levegőt és a látványt.
Mit mondjak ha találkozunk? Gőzöm sincs. Minek jöttem ide? Tudom mert látni akarom. Kitudja lesz e még alkalmam rá. Vajon sokat változott? Ekkor megéreztem őt. Már csak pár perc és újra találkozunk. Izgulni kezdek mint egy kisiskolás az első nap a suliban. Reccsen egy ág mögöttem. Meg se kell fordulnom mert tudom hogy ő az.

- Szia James!- köszönök mosolyogva és megfordulok. Ott áll előttem farkasként. Szemébe nézek és vigyorogni kezdek. Nem bírom tovább és megölelem. Elhúzódom és egy félperc alatt átváltozik emberré.

-Sarah- von ölelésbe.- Nagyon hiányoztál.- suttogta még mindig egymást ölelve.

- Hát régen találkoztunk.- eltol magától és végig mér. Vajon mi járhat a fejében? Látom rajta hogy örül a találkozásnak.

- Semmit sem változtál.- vigyorog rám. Igen ez az amit én is tudok. Lehetetlen is lenne a változás.

- Valószínű mert vámpír vagyok.- nézek rá. Rájön végül mit is mondott és újra elmosolyodik.

- Nem számít gyönyörű vagy.- erre el nevetem magam.

- Te sem panaszkodhatsz.- bokszolok a vállába.

- Azért van különbség. Az apád lehetnék.- igen. Most látom igazán hogy 30 év mennyire meglátszik egy halandón. 55 éves korához képest viszont elég fess.

- Ugyan. De mi tudjuk hogy majdnem egy idősek vagyunk és nem a külső számít.- mondtam és sétálni kezdtünk. Talpunk alatt recsegtek a száraz faágak.

- Igaz. - ért velem egyet.

- Van családod?- valószínűleg hisz sokat beszélt arról hogy legalább két gyermeket szeretne.

- Igen. Feleség és egy kislány.- rövid választ ad de,szemei csillognak ahogy szeretteire gondol.

- Gratulálok. Biztos mind ketten nagyon szépek.

- Azok ! erről biztosíthatlak.

- Mi járatban vagy erre?- Gondolom nem csak nyaralgat hisz akkor nem egyedül bolyongna az erdőben.

- Nem hallottad?- kérdezi értetlenkedve.

- Nem. Mit?- halvány lila gőzöm sincs hogy mit kellet volna hallanom.

- Nem rég mi felénk járt egy fura lény megölt néhány embert. Követtem de,nyomát vesztettem ami ide vezetett. Azóta semmi.

- Hát de,szag vagy valami?

- Nincs és ez a furcsa. Na de,és veled mi újság?- nem is tudom mit mondhatnék. 30 évet belesűríteni pár mondatba?

- Jól vagyunk. Emmával és Shawnnal élek ma is. Suliba járunk. Jelenleg ápolónőnek tanulok. Szerencsére senki sem sejti mik vagyunk. Volt egy fiúm akit most dobtam mert igazából csak barát volt számomra.- meséltem neki a mostani életemről és arról hogy eddig milyen helyeken jártam. Lassan visszafele vettük az irányt. Elmondta hogy a családjával ő is járt sok szép helyen már és még mennek is. Azt mondja most él igazán. Nem érzi öregnek magát. Csak él és nem törődik az idővel. A családjával tölti minden szabad percét. Ő lett a falka vezér így elég sok dolga van. Jelenleg négy társával van itt.

-Beülünk egy kávéra?- kérdi. Ez az emberi ital fogyasztás is segít leplezni kilétem. Nem eszek vagy iszok minden nap de ,ha megkívánom akkor mindenképp.

- Igen csak előbb átöltözök.- Nem azért mert nem mindegy mibe kávézok csak a városba jobb szeretek kiöltözni. Szeretem a szép ruhákat. Így miután magamra kaptam az egyik kedvencem ,ami egy rózsaszín combközépig érő ruha volt,fel kötöttem a hajam kontyba és magamhoz vettem napszemüvegem.

- Jól nézel ki.Mehetünk?- kérdezte James. Bólintottam és elindultunk. A központba mentünk. A sulitól nem messze van egy remek hely,reggelente néha bemegyek kávéért. Nagyon jó idő van épp hét ágra süt a nap. Vajon minek vagy kinek köszönhetjük ez? Persze hogy az én művem. Belépünk az ajtón majd az első üres asztalhoz lépve James kihúzza nekem a széket. Ez a hely elég világos ezért is szeretem.

- Mit iszol?- kérdezi James ezzel kizökkentve bambulásomból. Ekkor veszem észre hogy egy pincér fiú áll mellettünk.

- Egy forrócsokit.- adom a választ a fiú felé fordulva. Isteni a forrócsokijuk. Mondjuk itt minden finom. Annyira süt a nap hogy még itt bent is napszemüvegben ülök. Tudni kell rólam hogy ha van rá mód el se veszem a szemem elől. Jobb szeretem ha nem néznek egyenesen a szemembe. Persze ez csak az idegenre igaz. Miután James is rendelt egy feketét ,beszélgetni kezdtünk.

- Olyan mint képzelted?- nem teljesen értettem mire érti. Biztosan látszott is rajtam mert egyből hozzá is tette.- Tudod a halhatatlanság.- suttogta.

- Hát őszintén majdnem. Tudod az hogy nem kell aggódnom az idő miatt az jó. Viszont az hogy nem lehet normális kapcsolatom vagy az hogy óvatosnak kell lennem a lebukás veszélye miatt az kicsit rossz de,én csak a jóra koncentrálok.- Igen van rossz oldala is de,minek nincs? Ha mindig azt nézzük miben mi a rossz sose merünk lépni.

- Értelek.- mosolyog.- Ne haragudj ki kell mennem a mosdóba.- bólintok. Feláll majd az említett helység felé indul. Eközben nyugodtan ülök és kortyolgatom forróitalom. Elmosolyodok mert egy olyan személy illatára leszek figyelmes akire 30 éve várok. Biztos vagyok benne hogy megérezte jelenlétem ezért közeledik egyre gyorsabban. Már az ajtó felé tekingetve várom hogy megpillanthassam. Majd eddigi nyugalmamat izgatottság váltja fel. Egy pillanatra magamra nézek és ruhámat igazgatom,e pillanat alatt lépett be ő az ajtón. Odafordítom fejem és akkor elfog az érzés hogy újra élek. Csak nézzük egymást. Beharapom alsó ajkam és vigyorogni kezdek. Ő is boldogságot sugároz majd James jelenik meg.

- Na meg sem ölelitek egymást?- nem lepődöm meg hogy tudta itt van. Neki is jó szaglása van. Erre Ryan közelebb sétált,felállok és magamhoz húzom. Olyan erővel szorítom hogy egy fájdalmas nyögés hagyja el a száját. Elnevetem magam majd elengedem. Nem jut eszembe semmi. Mondanom kéne valamit de,nem bírok megszólalni. Csak nézünk mélyen egymás szemébe mosolyogva.

- Üljetek már le. Az emberek már furán néznek.- szól James.- amúgy szevasz Ryan.-fognak kezet.- rég talákoztunk.

- Hát igen ez így van. Azt hittem akkor látlak utoljára.- kezdtek beszélgetésbe. Úgy látszik nekik könnyebben megy ennyi idő után. Csak ültem és hallgattam őket. A beszélgetésből kiderült hogy ugyan úgy mint velem James Ryannel sem találkozott 30 éve. Végül egy kérdés hagyta el a számat.

- Ti költöztetek ide?-erre felém néztek. James csak mosolygott.

- Igen. Veletek mi újság? Hogy van William.- erre Jamesre néztem,aki elnézést kért és kiment az ajtón telefonálni. Ezek szerint Ryan mit sem tud arról mi történ és hogy még akkor ott hagytam. Most viszont el kell mondanom.

- Beszéljük ezt meg séta közben.-csak bólintott majd kifizettük a számlát amiért James csúnyán nézett mert hogy ez az ő dolga lett volna. Elköszöntünk és megbeszéltük hogy még találkozunk. Örömmel engedett minket kettesben utunkra. Ryannel a parkba mentünk. A ruhám nem lett volna kényelmes az erdőbe. A park is elég nyugis hely a beszélgetéshez. Mindössze halkabban kell beszélgetnünk.

-Jessicaék hogy vannak?-kérdeztem. Nem tudtam hogy kezdhetnék bele. Féltem hogy meg haragszik hogy 30 évig nem kerestem.

-Ők jól de, ti hogy vagytok?- gondolom Williamre gondol.- Hogy- hogy itt vagy?

-Ryan tudod itt lakom. Miután ott hagytál Williamnél én is csak egy hónapot maradtam. Meg hallottam hogy épp megbeszéli az egyik szolgálójával hogy folytassa a manipulálásomat amíg azt nem mondja hogy elég. Még az nap eljöttem Emma és Shawn társaságában.-meséltem. Elkaptam kezét és magam felé fordítottam.- Csak azért nem kerestelek mert tudtam hogy egymásra találunk. Idő kellett mind kettőnknek. Már az nap újra éreztem a szerelmet irántad!-ezután vártam mit mond.