Öröklét [Befejezett]

2.1

Sarah Peterson vagyok! Vámpír már 30 éve. Jelenleg Erdélyben élek, Emmával és Shawnnal. Mind a hárman beiratkoztunk fősuliba, megint. A jó a dologban hogy mindig más tárgyakat veszünk fel,így igen csak tanultak leszünk. Még csak pár hónapja érkeztünk ide. Pontosan 7. Ez még csak a harmadik hely ahol élünk. Williamről hál isten nem hallottunk azóta. Frank viszont egyszer meglátogatott. Igen jó barátom lett. Ryanről sem hallottam azóta. Nagyon hiányzik de, keresni sosem kerestem. A sors összehoz majd vele újra érzem. Jelenleg párkapcsolatban élek ami kicsit fura,mert egy hónapja vagyunk együtt és már szeretne többet is egy csóknál. Vámpírként még nem volt alkalmam szeretkezni és nem halandóval kéne kipróbálnom úgy érzem. Vagyis hamarosan szakítanom kell vele. A tanulság az hogy ne menjek bele kapcsolatokba! De olyan aranyos és kedves velem hogy nem tudtam nemet mondani pedig egyszerűbb lett volna mint most szakítani. Végre kicsengettek óráról,ez pedig azt jelenti hogy mehetek haza.

-Sarah!-kiállt utánam Dani. Igazán helyes fiú. Szőke haja mindig tökéletesen áll. Kék szemei mint a tenger.

- Igen?-fordulok meg. Épp fut utánam s közben int nekem hátha nem veszem észre.

- Elkisérlek! Végeztem én is.- mondja lihegve. Miután már rendesen veszi a levegőt közel hajol és megcsókol.

- Nem sétálunk egy kicsit a parkban?-kérdem. Nem szeretek kettesben lenni vele zárt helyen. Kedvelem őt de,nem szeretem úgy.

- De, persze.- válaszolja boldogan. Csak mosolygok ezen.

Így a park irányába indulunk.

- Milyen napod volt?-érdeklődik. Mindig érdeklődik mi van velem és nagyon figyelmes.

- Unalmas. Tudod szívesebben túráztam volna az erdőben.- Vagy inkább repkedtem volna. Már csak bele gondolni is élvezet abba hogy szárnyaim alá kap a szél. Ahogy szállok a fák felett.

- Igazán?-néz rám meglepődve. Mintha valami képtelenséget mondtam volna.

- Igen de,ez ennyire meglepő?- nem tudom mi olyan hihetetlen ezen.

- Hát nem néztem ki belőled.- Hmm. Talán ennyire nem látszik rajtam hogy nem egy tűsarkúban tipegő pláza cica vagyok?

- Ebből látszik hogy nem ismersz még.- mosolyogtam. Magához húzott és megcsókolt. A park közepén csókolóztunk míg egy biciklis ránk nem csengetett hogy útban vagyunk. Ezek a csókok nem olyan finomak mint Ryané. Vele mindig a fellegek felett szálltam, érzelmekkel teli szenvedélyes csók csatáink alatt. Danival ez csak egy szimpla csók. Az a slampos nyálas legyen már vége smaci. Barátként kedveltem meg mégis járok vele. Ez milyen hülye döntés volt már?

- Mit csinálsz otthon?- Mélyen remélem hogy nem azért érdeklődik mert átakar jönni.

- Holnap tz-t írunk úgy hogy tanulok és alszok. Te?- válaszolok. Persze az alvás része hazugság de,még se mondhatom hogy mivel képtelen vagyok az alvásra,(aminek néha nagyon tudnék örülni) ezért egész éjjel filmezek vagy járom az utcákat meg az erdőt.

- Haverokkal focizni megyünk, aztán még meglátjuk mit találnak ki.- Gondolom akkor foci után kocsmázni mennek majd. Haverjai közül ő a legnormálisabb. Néha nem is értem miért lóg velük. Ők bunkók,nagyképűek ,isznak és naponta cserélik az alvótársukat.

Hazakísért majd ment is a pályára. Tőlünk nincs messze így pont útba esett a házunk.

- Még nem dobtad ki?-kérdezte Emma. Tisztában van vele hogy nem vagyok szerelmes. Mindent megbeszélek vele és néha még Shawn is kisegít tanácsokkal.

- Nem volt szívem.- Ez igaz hisz olyan kedves srác. Ki akarna megbántani egy ilyen pasit.

- Most mivel ráztad le?- Már annyiszor játszottam el hogy nem érek rá hogy már megszámolni se tudnám.