Első egyben utolsó

Második

Második

Daenereys Wilson

Carával egész nap nem találkoztam. Vagy nem jött ki a szobájából, vagy otthon se volt. Szerintem a második lehetőség sanszosabb. Évzáró előtt egy órával végül Cara is megjelent a házban, a tegnapi ruhájában és úgy nézett ki, mintha elütötték volna. Kétszer egymás után.

- Te hogy nézel ki? – akadtam ki.

- Ne kiabálj, fáj a fejem. Mikor kezdődik az évzáró? – masszírozta a homlokát és leült a konyhába az én kávém társaságában.

- Egy óra múlva. Cara nincs idő lazítani. Öltözz. – kivettem a kezéből a kávét.

Nyavalyogva ment fel a szobájába, hogy kerek húsz perc múlva kissé jobb formában. Én addigra már felvette egy fehér inget és egy fekete szűk szoknyát. Végül a tegnapi fekte magas sarkúmat vettem fel, sminknek csak egy kis szempillaspirált tettem fel, a hajamat pedig csak kifésültem.

- Menjünk. – mondtam direkt hangosan, mire Cara a fülére tette a kezét.

Cirka tíz perc alatt odaértünk a suliba. A szüleink valahol egy üzleti úton vannak, és nem tudnak itt lenni az évzárónkon. Az iskola előtt már hatalmas tömeg gyűlt össze. Ahogy végignéztem a társaságon látszott, hogy a legtöbben tegnap buliztak, és hogy ugyanabban a buliban voltak. Cara megfogta a kezem és odahúzott az osztálytársaihoz. Az már nem érdekelte, hogy én sokkal inkább lennénk a saját barátaimmal.

- De rosszul néztek ki. – röhögte ki őket.

- Te se vagy a legjobb. – bokszolt az egyik srác vállába.

- Kit hoztál magaddal? Ő a húgod? – mosolygott egy barna hajú srác. Kék szemekkel. Véletlen egybeesés, nem igaz?

- Nos, igen. Ő a húgom Ri...

- Daenereys. – vágtam közbe.

- Igen, de csak úgy szoktuk hívni, hogy Rise. – méregetett furcsa szemekkel Cara. Nem értette, mi a bajom, nem mondtam el neki a tegnap estét.

- Örülök a találkozásnak Rise. – karolta át a vállamat az a srác. – Aiden Ramsay, buli huligán és ügyeletes kaszanova.

- Én is, de most mennem kell. – kibújtam a karja alól. – Sziasztok.

- Hé Rizs, este nem akarsz átjönni hozzám? Be kellene fejeznünk azt, amit elkezdtünk! – nevetett, és lepacsizott valakivel

Még hallottam Cara hangját, amint megkérdezi, hogy miről van szó, aztán elvesztem a tömegben. Valahol a terem közelében találtam meg Liamet a legjobb barátomat. Liam nyakába ugrottam és egy hatalmas cuppanós puszit nyomtam az arcára. Lehengerlően festett, mint mindig. Majdnem az összes lány odavan érte, de nem próbálkoznak, mert azt hiszik, hogy együtt vagyunk. Ha tudnák az igazságot! Liam az én gyerekkori barátom, már általánosban is ismertük egymást és ott is jóba voltunk, szerencsére ez a barátság a mai napig kitart kettőnk között.

- Hallom jól sikerült a tegnapi buli. – mutatott a telefonján egy képet, ahol egy üveg vodkával táncolok Aidennel.

- Ne is mond. Basszus, szégyellem magam.

- Csak smároltál egy sráccal, miközben be voltál piálva. Ebben nincs semmi. – mosolygott. – Gyere, menjünk le a tornaterembe.

Lent minden osztály sorba volt rendeződve, mi Liammel a sor legvégére álltunk és onnan hallgattuk az igazgató unalmas beszédét. Mint eddig minden évben, felsorolta a kiemelkedő tanulmányi versenyeken és a kiemelkedő sport versenyeken elért eredményeket is. Minden osztály elején ott állt az osztályfőnök, és mi hiába álltunk a legvégén, láttam, a szomszédos oszlop osztályfőnöke elkezdett ásítozni.