Első egyben utolsó

Ötödik

Daenereys Wilson

Mindenféle előzetes bejelentés nélkül mentem át Liamhez, aki éppen az Xbox-át nyomkodta. Mikor meglátta a kétségbeesett fejemet, megállította a játékot, és megpaskolta a mellette lévő helyet. Csak úgy ömlöttek belőlem a szavak. Mindent elmondtam neki Hopetól kezdve odáig, hogy igent mondtam. Amint végeztem, nem szólalt meg, mérlegelte a helyzetet.

- Egy hatalmas nagy idióta vagy.

- Tudom. – sóhajtottam gondterhelten és a zoknimat kezdtem bámulni.

- De ha már igent mondtál, muszáj elmenned.

- Tudom.

- Talán még jól is fogod érezni magad. Aidenből még ennyi kedvességet se néztem ki, de veled más volt. Lehet, a húga van rá jó hatással. Ki tudja. – üveges tekintetemet látva megkérdezte, hogy figyelek e rá.

- Persze. De oké, elfogadtam a baromságomat. Már csak egy hatalmas probléma van. Mit kell felvenni egy ilyen ünnepségre?

- A fekete csipkés ruhádat. Meg fognak érted őrülni és nem csak a család, hanem a „pasid" is. – kacsintott.

- De örülök, hogy így ismersz. Köszönöm. – nyomtam egy puszit az arcára.

- Rise, maradsz ebédre? – nyitott be hozzánk Liam anyukája. Igazából, otthon nincs kaja, a nővéremet nem igazán szeretném látni, szóval ez nem is rossz ötlet.

- Köszönöm, ha lehet, akkor maradnék.

- Tudod, hogy mindig szívesen látunk drágám. – mosolygott ránk, majd kiment.

Ezután Liammel megterveztünk egy bosszú hadjáratot, azért, mert beadtam a derekam. És ezt a tényt, hogy igent mondtam neki, meg kell bosszulni. Nem tudom, minek, de jól fog esni. Legalábbis számomra.

Az ebéd isteni finom volt, Liam anyja mindig is nagyon jó szakács volt. Hiába, most csak egy egyszerű rántott húst csinált, de ez is más volt, mint a többi. Finomabb, nagyobb íz világgal rendelkezett és... azt hiszem, be fogok kattanni.

Ebéd után elköszöntem tőlük, hazamentem és elkezdtem készülődni. A kádban leborotváltam a lábam, természetesen, a bőrömet a sarkamnál elvágtam, hajat mostam. Hajamat először nem szárítottam meg, hagytam, hogy természetesen száradjon. Úgyse szeretnék vele nagy dolgokat csinálni, csak kifésülöm és hagyom, had omoljon a vállamra. A ruhámat valahonnan a szekrény aljából sikerült kibányásznom, és ekkor jött a sokk, hogy gyűrött és úristen azonnal ki kell vasalni. Nos, az ilyen plusz dolgok miatt kezdenek el a lányok órákkal előbb készülődni az adott esemény előtt. A ruhám egy fekete a dekoltázsnál és a hátánál csipkézett darab volt, ami alá nemigen lehetett melltartót venni. Cipőnek a már jól bevált fekete magas sarkúmat vettem fel, ami még talán nem pihente ki a péntek esti bulit, de ez most nem érdekel. Sminknek csak egy sötétebb árnyalatú natúr sminket tettem fel, hogy nézzek ki valahogy. A hajamat most megszárítottam, kifésültem és átraktam az egészet a bal oldalamra. Mivel semmi tartó eszközt nem használtam hozzá, valószínűleg vagy állandóan igazgatnom kell, vagy hagyom, had csináljon azt, amit akar.

Lassan indulnom kellett, mert hiába vagyok az álbarátnője, nem tud értem jönni, mert otthon kell segédkeznie. Aha, szerintem csak nem akarta bevallani, hogy lusta és nem fogja rám fogyasztani a benzinét. Pár utcával arrébb és pár utcával lentebb meg is találtam a keresett házat. Nagy ház, nagy kerttel, pár autóval előtte és egy kutyával. Rácsörögtem Aidenre, hogy engedjen be.