Kuroshitsuji Book of Love

2.fejezet:Painkiller

-He?

A nap égeti fehér bőrét az alacsony lánynak, persze ilyenkor hosszú sötétbarna haja kontyba van összefogva, és a leglengébb ruháját veszi fel, mely hátánál ki van vágva, mi vörös is, és ezt maga is kezdi érezni. Mégis, az amit közölt vele az imént házuk főkomornyikja, egyszerűen... Hogy ő idegen helyre költözzön? Távol a családjától? Mégis, milyen okból kifolyólag szeretné ezt Victoria?!

-Jól hallotta, Kisasszony. Azonban, most még nem megy sehova, majd a nyár végén. -közli vele egyhangúan a férfi, mintha nem is érdekelné, nyomasztó.

-Azonnal beszélnem kell a szüleimmel!

Nem is várja meg a választ, eldobja a virágokat miket szedett és be  szalad a kastélyba. Tudja jól, hogy apja és anyja a társalgóban van, oda veszi az irányt amint beér, mikor pedig a szoba ajtaja elé ér nagyot ránt rajta, így neki is csapódik a falnak, ez viszont jelen pillanatban cseppet sem foglalkoztatja.

A férfi és a nő abbahagyja beszélgetésüket, majd a csattanásra kérdőn vonják fel szemöldöküket, mi ütött ebbe a lányba?

-Igaz, hogy nyár végén elköltözök egy bizonyos "Phantomhive" rezidenciára? -felemeli kissé hangját, egyértelműen ideges, nem is kicsit.

Sóhajt egyet a férfi, szóval erről van szó.

-Igaz. Engedelmeskedned kell, ez a Királynő kérése. -válaszol nyugodtan.

-És Ti ebbe beleegyeztetek? -látja, hogy mindketten  bólintanak egyet, úgyhogy választ már nem is remél. -Legyen, elmegyek, ha a "Királynő" így kívánja. -hangjában gúny tükröződik, könnyeivel pedig küzd, hiszen... Akiket eddig apjának és anyjának hitt eladták Victoriának, esetleg a grófnak...

-Majd később megérted... -csatlakozik be a nő is, talán pont ezt nem kellett volna, kiszalad a helyiségből a lány, most jobb, ha hagyják.

Fel, fel egyenesen a szobába, ez a célja, mielőtt még könnyei győznének a csatában, és sikerült. Magára zárja az ajtót, majd az ágyra zuhan. Haja szétesik, arcán pedig egyre szorosabb időrendben kezd érezni kisebb nyomásokat, finom könnyek zuhatagát.

-A Királynő őrzővédője... Az ördögi nemes...

Egészen összegömbölyödik, lábait karolja át, álla pedig térdén pihen.

-Megfogok halni...

Napok, talán hetek teltek el azóta, hogy közölték vele, mindezt úgy, hogy arcukon a legkevesebb fájdalom sem mutatkozott... Ez lenne a sors?

Minden egyes együtt eltöltött perc, az összes... Számára már értéktelen volt, számára a szülei már egyenlőek voltak a semmivel, sőt, már magát az ismeretlen grófot is többre tartotta. Lassan elkezdte várni a napot, mondhatni úgy, hogy szerinte  az volt a "felszabadítás", a kiút onnan. Minden nappal és éjjel lassan telt, fojtogatták az idő fogaskerekei. Reggel amikor felkelt, és este amikor lefeküdt... Neki már a fény melyet a nap adott nem jósolt jót, de az éjszaka, melyet a hold és csillagai világítottak be~ Megnyugvást, ekkor nem kellett senkivel egy levegőt szívnia, ekkor volt egyedül. Minden este csak ezt tudta hajtogatni magának:,, Painkiller..." Se többet, se kevesebbet. Ez volt az isteni szó, mely éltette, az egyetlen.  Majd elérkezett a nap, se búcsúpuszi, se búcsúszó, csak beszállt a lovaskocsiba és elindult a végzete felé.

Most pedig itt ül, a jármű áll, ez csak azt jelentheti, hogy megérkezett. Nyitódni kezd előtte az ajtó, legyen, feláll, majd lassan a férfi segítségével aki elhozta ide, kiszáll. Mintha az a fehér gömb az égen csak őt akarná megvilágítani, azzal egyszínű ruhájába markol egy pillanatra, ezután pedig végre valahára felnéz, hm... Tényleg kicsinek érzi magát ennyi magas ember között, pedig... Már 17 éves elmúlt, az egyetlen aki olyan alacsony az a kisfiú... Szolga lenne? Rajta kívül egy lány van, bizonyára ő a szobalány, a többiek... Mondhatni mind jóképűek, de most úgy néz rá az összes mintha valami természetfeletti  lény lenne, irritáló. Egyszer csak megszólalnak valahányan egyszerre, na végre.

-Milyen szép...

Sziasztok!

Bocsássatok meg, hogy nem hoztam részt pénteken, de elég sok dolgom volt, ezért is lett ilyen béna és rövid ez ... Ehhh... Gondolkozom azon, hogy mi lenne, ha a lány vagy Sebastian szemszögéből írnám, nos, rátok hagynám. Maradjon így vagy a kettő közül melyik? :D