Kuroshitsuji Book of Love

5.fejezet: Secret?

"Akkor ma kérem pihenjen, esetleg holnap elmegyünk, ha jobban lesz."

-És mégis mit csináljak...?

Körbe néztem, Sebastian még annyira visszajött, hogy feltakarítson, kihúzza a függönyt, és egyúttal engem is felöltöztetett, vicces, hogy bekötött szemmel is képes rá...

Már 3 órája nem láttam...

Felálltam a fotelből amiben eddig ültem, és kiléptem a szobából.

Miután becsukódott mögöttem az ajtó megtorpantam.

-Ahj... Hol keressem?

Talán, ha Ciel... Ő lehet, hogy tudja... Vagy legalább sejti...

Neki legalább tudom hol van a dolgozószobája...

-Jobbra, ugye...?

Kérdeztem magamtól amikor már az utolsó fordulónál voltam. Végül tényleg jobbra mentem, és szerencsémre, vagy inkább szerencsétlenségemre meg is találtam.

Furcsamód, nem jutott eszembe a kopogás, pedig mindig ezt teszem mielőtt benyitnék, hiszen az illem ezt kívánja.

Lenyomtam a kilincset és már toltam is az ajtót, egészen koccanásig.

A szokásos íróasztal az ablak előtt, és a széken ülő fiú helyett valami egészen más tárult elém.

Az apró gróf kiszolgáltatva feküdt a finom fán, felette pedig... SEBASTIAN TÁMASZKODOTT!!! És ez nem minden! Csókolgatta, nyalogatta, néhol megszívta a bőrt, vagy éppen alul izgatta...

Észrevehettek mivel mindketten zavartan pillantottak fel rám, Ciel arcára pír szökött, ami egy másik helyzetben még aranyos is lenne...

-Szóval... Khm... -kezdtem köhécselni, de nem hatott, úgyhogy inkább be is fejeztem.- Én tényleg nem tudtam, vagyis, bocsi a zavarásért, mármint...

Hadartam el, majd fordultam is, vissza az ajtó irányába, hogy kiléphessek a helyiségből. Viszont azt becsapta valaki. Hirtelen rezzentem össze, majd a fejem fölött támaszkodásra ítélt fehér kesztyűs kézre néztem.

-S-Sebastian... -remegett meg a hangom, majd fejemet hátrahajtva néztem fel rá.

-Kisasszony...

Vettem egy nagy levegőt, majd felé fordultam, úgy emeltem rá tekintetemet ismét.

-Titok?

Ááááá... Tudom, hogy szörnyű lett ez a rész, de annyira akartam már hozni, hogy nem bírtam ki qwq Bocsánat!