Kuroshitsuji Book of Love

4.fejezet: A kínok kínja

Másfél hete beszéltük meg Sebastiannal erre a napra, hogy elmegyünk bútorokat venni. Az ébresztési idő előtt keltem, még mindig nem értem, hogy nekem ez minek, hiszen semmit sem csinálok a nap folyamán... Megigazítottam a párnámat, majd lassan felültem, mire kinyitódott az ajtó, és a szokásos fekete ruhájában be is lépett a komornyik.  Azonnal el is vigyorodott amint meglátta, hogy ébren vagyok, majd meg is hajolt, bár most már nem annyira mint hetekkel ezelőtt.

-Jó reggelt kívánok, My Lady! -Elővette zsebóráját, rápillantott, majd ismét rám. -Jól aludt az éjszaka?

-Neked is jó reggelt, Sebastian!

Csak addig vártam míg ki húzza a sötétítő függönyöket, majd kimásztam a takaró alól, így már az ág szélén ültem a kis kocsi mellett, amin a tea volt. Minden reggel megszédülök egy picit, így az a kis "rosszullét" ami akkor elkapott nem tudott meghatni. Felálltam, vagyis álltam volna. Olyan volt mintha megmozdult volna a föld alattam, hirtelen a tálcára támaszkodtam -amin amúgy a csésze volt. -, az viszont le is borult.
A zajra odakapta fejét Sebastian is, majd nem törődve a kiborult itallal, megtámasztott.

Szaporán kezdtem venni a levegőt, éreztem, hogy zsibbad a lábam, ezáltal egyre jobban csuklottam össze, folyni kezdett az arcomról valami, izzadtam. Mondani akartam valamit, de nem ment.

Valaki kicsapta az ajtót, hallottam ahogy a gróf és a szolgálók értetlenül kérdezgetik Sebastiant.

Végignézett rajtam, ezt éreztem, annak ellenére, hogy a tekintetemet az innivalótól koszos padlóra szegeztem. Hallottam egy hangot a fejem fölött, ebből következtettem, hogy tudja mi a helyzet, majd teljesen higgadtan megszólalt, mire mindenki rápillantott.

-Nyugodjatok le, Meyrin, Bard, Finny. Hiperventillál.

Azzal karjaiba emelt,és az ágyra fektetett, a hátamra. Nem tudtam honnan szerzett egy papírzacskót, de ez nem is érdekelt jelen pillanatban. A számhoz emelte, majd miután megfogtam nagyokat kezdtem lélegezni, lassan normalizálódott a légzésem és a pulzusom is, ez pedig megnyugtatott, nem csak engem, hanem a körülöttem lévőket is.

-Bocsánat, hogy nem mondtam el, és köszönöm, hogy segítettetek.-Nagyokat sóhajtottam, de most már nem a zacskóból.

-Mióta rendszeres? -Higgadtan kérdezte meg a mellettem álló férfi, miközben laposan nézett le rám.

-Amióta megtudtam, hogy ide kell jönnöm...

Hirtelen mindenki elhallgatott, csönd kezdett el uralkodni, amit senki nem mert megtörni. Lehajtották fejüket, mintha bűntudatok lenne, de csak nem lehetett ezt sokáig hagyni, hiszen egyre kínosabbá vált, Ciel hangja tört figyelmet magának.

-Ennyire megrázta az, hogy ide kell jönnie...? -Halk volt, de hallható.

-Igen... De most örülök neki, hogy itt lehetek. -Elmosolyodtam, mire ők is eldobták azt a szomorú arcot.

-Ígérem, hogy nem fogja megbánni az ittlétét, Kisasszony~ -A komornyik mondatára szokásszerűen mindenki fellelkesült, majd egy pár szó után elindultak a maguk dolgára.

"És igen... Életem legszebb pillanatai voltak a közösen töltött idők, Veletek~"

Halihó! ^^

Gondoltam hozok egy spontán részt, ami kicsit rövid, de kárpótlásként amiért mindig későn rakok ki új dolgokat (XD)! :D  Úgyhogy, ez egy olyan "Ismerd meg jobban Alice-t" fejezet XD

Remélem elnyerte a tetszéseteket! ^^

A következő, már normális hosszúságú lesz! *3*

További szép hetet~