A Long Story Of My Life

♥-7-♥

Másnap, ahogy felkeltem nagyon rosszul éreztem magam, de nem fizikailag, hanem lelkileg. Eszméletlen nagy üresség töltött el. Nem tudom miért hiszen eddig sem ismertem Luke-ot, akkor most miért hiányzik. Ahh még én sem értem magamat. Muszály lenne beszélnem vele ő az egyetlen embet itt akit ismerek az anyámon kívül. Elmegyek hozzá végülis a szomszédom.
-Anya elmegyek egy kicsit sétálni majd jövök!
-Rendben.
Azzal becsuktam magam mögött az ajtót. Elsétáltam a mellettünk lévő házig. Bekopogtattam egy kedves nő nyitott ajtót.
-Szia! Luke-hoz jöttél?-köszönt majd egyből a lényegre tért.
-Jó reggelt! Igen...
-Ohh tegezz csak nyugodtan. Liz vagyok Luke édesanyja.-nyújtott kezet.
-Köszönöm! Lena Black.-mutatkoztam be én is.
Beinvitált a nappaliba majd szembe fordult velem. Hogy Luke mennyire hasonlít rá.
-Luke a szobájában van. Sejtettem, hogy hozzá jöttél, mivel kora reggel jelezte nekem, hogy semmilyen fiatal lányt ne engedjek be. Azóta nem láttam. Bezárkózott.
-Merre találom a szobáját?
-Fent az emeleten jobbra.-mutatta kezével is.
-Köszönöm.
Felmentem a lépcsőn és megláttam jobbra az ajtót. Bekopogtam.
-Anya hagyjál kérlek!-jött bentről a kissé rekedtes hang.
-Lena vagyok engedj be!
-Lena nem lenne szabad itt lenned menj el könyörgöm!
-Nem! Addig nem míg el nem kondod mi történt.
Hallottam a zár kattanását majd kinyílt az ajtó. Luke szobája tipikus fiú szoba volt.
-Na jó nyertél!-mondta megadóan.-Szóval nem tudom mi van közted és Ashton között, de megfenyegetett, hogy ha a közeledbe megyek baj lesz.
-Várj! Milyen Ashton? Mi van?? Én nem is ismerem. Moyt költöztünk ide, rajtad kívül senkit nem ismerek.
-Pedig ő miattad vert meg. Na jó azért én sem hagytam magam.
-Én ezt nem értem te képes voltál miattam verekedni?? Hisz nem is ismersz...
-Azt hiszem igen...-vakarta meg a tarkóját.
-Hihetetlen vagy Lucas!-mosolyogtam rá.
-Akkor nincs semmi közted és a baromarcú között?
-Nincs! Mondom, nem is ismerem.
-Értem...
-Luke...-szoltam elbizonytalanodva.
-Igen?
-Leszünk barátok?
-Már azok vagyunk!-mosolygott rám.
-Akkor jó.-viszonoztam.
-Lena...anya nagyon leégetett?
-Áá nem volt vészes!
-Fuu akkor megnyugodtam!-mondta megkönnyebbülve.