Kiss with a fist [ Pietro & Peter Maximoff ]

Eeelső

- Nem érdekel, Clint, nem hagyom, hogy holmi kölyök ellopja a kedvenc lézerpisztolyom.

Dühösen robogtam végig az utcán, nyomomban Sólyomszemmel és Amerika kapitánnyal. A városban zavargás volt, ezért mentünk ki és rendet tettünk. Néhány orosz katona úgy gondolta feldobja a vasárnap délelőttünket egy kis robbantgatással a központban. De hát nem volt mit tenni, a munka az munka és a civilek élete sokkal fontosabb, mint az, hogy engem megzavartak a henyélésben. Ez már rutinnak számított nekünk, ezért semmi komoly sérülést nem szenvedtünk. Engem leszámítva, ugyanis engem megloptak. A kedvenc lézerpisztolyomnak kelt lába, amit legutoljára egy szürke hajú, sapkás fiatal kezében láttam. Nem volt időm ráförmedni, hogy tegye vissza a földre ahová leejtettem, mert el voltam foglalva a harccal. Aztán a srác eltűnt, nyomtalanul. Bosszantott, hogyne bosszantott volna! A kedvenc fegyverem volt, ami határozottan nem volt való egy kiskölyöknek, habár nem festett annyira kicsinek az emlékeimben. Ennek ellenére elhatároztam, hogy nem megyek vissza a toronyba nélküle.

- Oké, oké, de nem túl nagy fáradtság megkeresni azt a kóbor kölyköt? – morgott Clint

Egy morcos pillantást küldtem neki és keresztbe tettem a karom. A nyilas úgy festett, mint valami áldozati bárány, mert megkértem, hogy tartson velem visszaszerezni a fegyver. Steve is velem tartott, mert nem bízott benne, hogy nem húzom meg a fülét a tolvajnak. Én nem vagyok egy ideges ember, de ami az enyém, az az enyém. Steve felénk kacsintgatott és viccesnek találta a morgolódásom.

- Ciarának igaza van. – védett meg Steve, apáskodóan - Kés, lézerfegyver, olló, gyermek kezébe nem való.

Clint fáradtan rázta a fejét és Steve vállába öklözött, az ajkamon egy mosoly volt.

- Ez jó öreg vicc volt, Kapitány.

Nevettem rajta, azért. Talán a fáradtság teszi.

- De azért igaz. – hagytam rá

Egy pillanat múlva megtorpantam és a két férfi nem sokkal később szintén követte a példám. Az erőm miatt éreztem egy erőteljes elektronikus kisülést érzékeltem. Valószínűleg a fegyverem sülhetett el. Felemeltem a tekintetem és próbáltam befogni a kisülés helyét és annak a mezejét, hogy megtaláljuk a fiút. Az erőm az elektromosságban van, kisüléseket tudok elérni, érzem és irányitok akármilyen elektromos energiát. Megtalálni, hogy hol sült el a fegyverem gyerekjáték, olyan mintha hívogatna vagy vörösen világítna az út odafelé. Túl nagy energia ahhoz, hogy ne vegyem észre. Steve és Clint egy pillanatig furán néztek rám, de nem szóltak semmit. Én megindultam balra az utcán, az energia jelzése összetéveszthetetlen volt. Velem tartottak, míg megálltunk egy ház előtt és én bólintottam. Számítottam rá, hogyha a srác kíváncsi, elsüti és ezzel megtalálom.

Steve kihúzta magát és becsengetett. Egy középkorú nő nyitott ajtót és sóhajtott. Végignézett rajtunk és az arca eltorzult, csalódott volt és majdnem ránk zárta az ajtót.

- Mit csinált már megint a fiam? – kérdezte a nő fásultan

Meg akartam nyugtatni, azért mégis csak van a kölyöknek egy aggódó anyja. Az arca viszont arra utalt, hogy nem ez volt az első eset és úgy tűnik, elege van a fia kihágásaiból. Most mondjam el, hogy a drága fia meglopott engem, Ciara Todd-ot, egy Bosszúállót? Lehet, még szívrohamot kapna.

- Csak beszélnénk vele. – mondtam ártatlanul, de határozottan

A nő szkeptikus volt, de eléggé megfélemlítőek lehettünk, ha mégis beengedett. Beléptünk a kis házba és megcsapott a kaja friss illata csapott meg. Sokkal erősebbnek éreztem itt bent az energiát, szóval biztosan jó helyen jártunk. A nő meg sem kellett volna szólaljon, éreztem merre kell menni.