Kiss with a fist [ Pietro & Peter Maximoff ]

Tíííízedik

Author's note: Mielőtt elkezdenénk... Igen, tudom, eltűntem amit sajnálok, de elég nyomós okom volt rá. Szóval segitő voltam mamám falujában a gyermekhéten, ami azt jelenti, hogy egy héten keresztül minden reggel tiztől kettőig - háromig volt foglalkozás és tanitás a falubeli gyerekeknek. Délután viszont megint nem szabadultam, mert a házban mindig van legalább két nálam kisebb, akire ügyelni kell. Na, most négyen voltak, az uncsiaimmal együtt. Megaztán készülnöm kellett a következő napra, ami néha azt jelenti, hogy köröket vágtam ki kartonból, meg halakat rajzoltam gumispapirra. Szóval el voltam foglalva. Hétvégére meg mamánál a wifi felmondta a szolgálatot és maradjunk annyiban, hogy nagyon tudom elverni a mobilnetem.

De, köszönöm, hogy eszembe juttattátok, hogy frissitsek. Akár több szinonimával is, ugye Hollosy ? :))

Tettem néhány lépést hátra a matracon és éreztem a talpammal, ahogyan ráhelyezi a súlyát és lassú léptekkel megközelít. Ezt úgy vettem, hogy elfogadja a kihívásom. Persze, hogy elfogadta, ő is annyira önfejű, mint én. Nem mondott semmit, a levegő közöttünk telítődni kezdett valamivel és én bármelyik pillanatban arra vártam, hogy lecsapjon. De egyelőre nem tett semmit, csak néhány lépésnyire megállt tőlem és bemért tetőtől talpig. Nem szólok rá, elvégre mindenki ezt teszi az ellenfelével. Igen, ez részben engem is ezzel felment az alól, hogy én magam is rendesen bemértem magamnak. Az a sötétkék tréning póló csak felét rejtette el a bicepszeinek és nem tehetek róla, de szeretem az a csillanást a szemeiben a platinaszőke fürtök alatt. Kinyújtózott és megfeszítette a karizmait, közben képes volt nem megszakítani a szemkontaktust és olyan önelégülten nézni rám, hogy azért még díjat adnék. Úgy festett, mint aki félig provokál, félig felkészül az összecsapásunkra. Nekem ellenben nem volt szükségem bemelegítésre, hiszen az előbb izzasztott le Natasha. Ennek ellenére, nem nehéz kijelentenem azt, hogy izgatottan várom az összecsapásunk, ám ezt próbálom titkolni. Még sosem harcom a férfival, nem volt alkalmam és nem is nagyon kerestem, abból kiindulva, hogy én a nyelvemmel harcolok, és az megy legjobban, erre bizonyíték, hogy köztudottan minden helyzetből ki tudom vágni magam. Ellenben Pietro itt áll és ebből nem tudom kivágni magam, bármelyik pillanatban egymásnak eshetünk.

Pietro ajka sarkán egy félmosoly jelent meg és én kinyitottam az ajkaim, hogy kérdezzek valamit, de nem érkeztem, mert máris hárítanom kellett. Pietro nem véletlenül Higanyszál, elvégre valóban gyorsan lecsapott rám. Annyira azért mégsem használta az erejét, mert akkor nem tudtam volna védekezni, úgyhogy hálásnak kellene lennem ezért. Ám akkor nem igazán ez jutott eszembe, az adrenalin máris pezsegni kezdett a véremben és nem volt időm sokat vacillálni. Hárítanom kellett Pietro ütéseit, amik egész jól mentek is, máris éreztem a tenyerem vörösödni az erő miatt, amivel lecsapott rám. Ezzel csak megbizonyosodtam, hogy Pietro karjaiban erő is van és nem csak dísznek izom, de ebben eddig sem kételkedtem, a kiütött katonák, amiket maga után hagy, elég bizonyíték. Látni viszont általában nem látom a gyorsasága miatt, de ez talán így is van rendben.