Kiss with a fist [ Pietro & Peter Maximoff ]

Tizenharmadik

Author's note: Egy hatalmas kihagyás után úgy éreztem, hogy mikor szünetelek a tanulásban akkor pottyantok ide egy fejezetet, habár nem annyira hosszú, mint szokott lenni, de most tőlem ennyi telik. ❤ Én nektek, csak a jót akarom.

Nevettem, ez volt az elsődleges reakcióm, mert abban a helyzetben nem ment más. Apa egy mókás figura, ha a lánya vagy, más külső szemmel talán már nem ez lenne a vélemények sorozata. Mert apát sok mindennek tartják, cinikusnak, kötekedőnek, pedánsnak, társasági embernek, de akármit is mondjanak róla, én nagyon szeretem. A jelenet még a szemem előtt volt, ráztam a fejem mosolyogva és a kissé sokkolt állapotú Higanyszálakkal találtam szembe magam. Peter kifakadt az előbb, én pedig jobb lenne ha magyarázkodnék egy kicsit.

- Natashát és Wandát keveri, Clintről azt sem tudja, hogy létezik. – hadartam bemutatásképpen -Bruce-nak köszön, az is valami. Tony-t bírja valamiért és Steve-t pedig isteníti.

A kapitányhoz léptem és megveregettem a hátát, ahogyan apa szokta. Steve rázta a fejét és rám mosolygott, én pedig vissza rá, meg van ez már rég beszélve közöttünk, hogy nem vesszük komolyan apát és folytatjuk a barátságunk. Nevetségesnek tűnik belegondolni egyáltalán abba, hogy többek legyünk. Igen, felnézek Steve Rogers-re, de nem vagyok belé szerelmes. Elég kínos volt közöttünk a helyzet, egészen addig, míg megtudtam, ő hasonlóan érez. Nem kellett aztán aggódnom azért, mert félreértenénk egymást vagy a szándékaink, jobban tiszteljük egymást annál, minthogy kényszerítsünk bármit is. De ezt szerintem nehéz lenne elmagyarázni a fiúknak.

Felnéztem Steve-re, akit apa annyira szeretne mellém. Bosszantó, de néha még otthon róla beszél, hogy mennyire szeretne egy erős férfi mellett látni, aki megvédene. Mintha én nem tudnám magam, persze, nincs itt szükség izmokra. Steve a szemeivel a bámuló Higanyszálakra mutatott, ezt a mozdulatot nem értettem, de megvontam a vállam és tovább beszéltem.

- De ez utóbbit olyan mértékben, hogy én irigykedem már. –folytattam aztán - Ha rajta múlt volna, már rég hozzáadott volna feleségül Steve Rogers-hez. De nem rajta múlt. Bocs, Steve.

A szőke férfi nevetni kezdett, sértődöttséget tetetett, mert nem leszünk egymáséi. Nem tudom Pietro és Peter mennyire vették ezt tréfának, de azt láttam, hogy az idősebb Higanyszál szokásához hűen keresztbe fonta

- Pedig sajnálhatom, páratlan vagy. – mondta szomorú hangon

Aztán megrázta a fejét és megfogta a kezem, az ajkaihoz emelve éppen csak hozzáérintette egy lovagias csókban. Majd elnevette az egészet, tudva, hogy egyikünk sem veszi ezt komolyan. A kapitánynak megcsörrent a telefonja és kicammogott a szobából, én pedig keresztbe tett karral fordultam a két fiúhoz, akik furcsán néztek rám. A furcsa nem elég kifejező szó erre. Felvont szemöldökkel és egyenesre húzott ajkakkal, mint akik nem nevetnek egy nyilvánvaló viccen. Pietro úgy tűnt, mint aki durcog, Peter pedig, hát, az ő arcán egy kis vörösség volt, amit nem értettem.

Nem tudom mi járhatott a fejükben, de Peter és Pietro hirtelen egymásra néztek, óramű pontossággal és egyszerre fordították a fejüket, mint egymás árnyékai. Bólintottak és elsuhantak, mielőtt még mondhattam volna valamit. Csak néztem a kék és szürke csík után és rosszat sejtettem.

x

- Ez rossz tréfa volt. – dünnyögte Steve és kiviharzott a közös teremből

Én akkor még álmosan sétáltam a Toronyban, nem kapcsoltam és nem tudtam mi történhetett, ami ennyire felhúzta a kapitányt. A konyhába sétáltam és csokis süti után kutattam, de Peter megelőzhetett és mindet maradéktalanul elpusztított. Pietróval lehetett kézen fogva, mert a kávé is szőrén szálán eltűnt. Ásítottam és elkezdtem megfőzni a saját kávémat. Egyszer csak Wanda toppant be a konyhába és jól megnézett magának, amit nem értettem, de nem vettem fel. Teát töltött magának és nem szólt hozzám, nekem pedig eszembe jutott, hogy megkérdezzem, talán tudja-e mi volt ma reggel a baja Steve-nek.