Kiss with a fist [ Pietro & Peter Maximoff ]

Kileeencedik

- Halljátok ezt? - szólalt meg váratlanul Tony

A számhoz emeltem a kávéscsészét és hallgatóztam, ahogyan mindenki a szobában. Egy pisszenést sem lehetett hallani. Egyből megértettem a férfi mire gondol, de nem mondtam semmit. Reggel van és még nincs hangzavar a közös teremben, noha Pietro ma már feltűnt és Peter is az elébb viharzott ki. Meg kell hagyni, tisztelem Petert, mert szó nélkül teljesítette az egyességünk. Simán megpróbálhatott volna kibújni, de nem tette, inkább becsületesen szenved és ezzel mondhatni kivívott bennem valamit. A fiú rendes és nem akar rosszat, nem tehet róla, a természete folyton arra készteti, hogy pörögjön megállás nélkül. Sokan, köztük én is sajnos, ezért tartják kibírhatatlannak. De tanúsítom, mint túlélő, hogy Peter ki lehet bírni és el lehet vele együtt szórakozni.

A fogadásunk utóhangja az, hogy sehol sem lehet azt hallani: Csendesebben Maximoff! Kivétel, ha Pietro pörög túl, azért már nem vállalok felelősséget.

- Én nem hallok semmit. -szólt vissza Natasha

Tony bólintott és mély sóhajt adott ki. A hatás kedvéért becsukta a szemét és kitárta a két kezét, mintha annyira elmerülne a hangtalan semmiben. Csak félmosollyal ráztam a fejem és leraktam a pultra a kávéscsészét. Körülnéztem a többieken a szobában: Wanda a kanapén olvasott, Natasha kezében táblagép volt, Bruce kezében egy atomfizikáról szóló könyv volt, habár kétlem, hogy van benne olyan, ami újdonságul szolgál. Tony mellettem a közös szobával összekötött konyhában flangált és máris egy enyhén alkoholos löttyel kezdett. Na azzal a mélyenszántó megfigyelésével indította a napot, hogy nem zavarja őket senki, nem csüng rajta Peter Maximoff.

- Éppen ez az. - motyogta a férfi - Csend.

Egy mosoly formálódott az arcán és nagyot kortyolt az italából. Én köhögtem és felvágással fordultam felé. A kezem a hatás kedvéért a fülemhez raktam és felvont szemöldökkel pillantottam rá:

- Nem hallom a hálás köszöneteket. - jegyeztem meg

Tony álla majdnem leesett. Kis híján volt, hogy kiköpje az italát, de szerencsémre, sajnálta volna ezt tenni, így csak nehezen nyelt és lecsapta a poharát, majd olyan hévvel termett előttem, hogy még én ijedtem meg, hogy nekem ugrik.

- Hogy csináltad?

Feltettem a kezem védekezésképpen és körülnéztem a szobán. Natasha felhúzott szemöldökkel figyelt minket, Bruce bólintgatott, de nem tudni, hogy a könyvnek szánja vagy nekünk. Wanda pedig csak vigyorgott, amit ritkán látni a Maximoff lánytól. A szeme nevetett és sugallta a szobának, hogy ő tudja mi a turpisság. Nem kötöttem a lelkére, hogy nem beszélhet senkinek róla, csak arra kértem meg, hogy legyen a tanúm, ha Peter makacskodna. Én viszont nem terveztem egyhamar felfedni magam és a Dajka-praktikáim.

- Ez legyen az én titkom. - válaszoltam mosolyogva

Tony erre viszont egy csonttörő ölelésbe fogott, ami viszont szerencsére nem tartott többet fél percnél. Tényleg azért vesződtem annyit Peterrel, hogy kapjak egy ilyen ölelést? Dajkának lenni nem éri meg mostanában. Tony elengedett és a keze visszatalált az italához, a következő pillanatban már ahhoz tapadt hozzá, pedig csak nevetve ráztam a fejem a hóbortjain.

- Ciara, mondtam már, hogy szentté akarlak avattatni?

Nevettem még jobban, főleg, mert ő valami csodának nézte ezt az egészet, miközben minden, amit tettem az volt, hogy figyeltem Peterre, vettem a fáradtságot vele lenni és megvertem a kedvenc játékában. Mégis, többször is visszacsengett bennem valami. Nem is pontosan szavak, amik elhagyták a fiú száját, hanem maga az érzés, amit sugárzott. Peternek jól esett, hogy törődtem vele, hogy emberszámba vettem és nem érezte annyira kiszorítottnak magát és talán ezért nem reklamált senkinek sem. A másik ok talán az lehet, hogy szégyelli, hogy elvertem, én, egy lány.