Neeegyedik

484 52 29
                                    

Alig huppantunk le a kanapéra és ültünk körbe hat doboz pizzát, Peter Maximoff máris előttünk termett, egy vigyorral az arcán és egy iskolástáska-szerűséggel. Ledobta a táskát a sarokba és elénk futott, megállva a dohányzóasztal előtt. Még három perce sem ment el. De mit mondjak, ő is egy Higanyszál? Mikor senki sem szólt semmit, csak elképedve bámultunk rá, elmosolyodott.

- Itt vagyok. – jelentette ki diadalmasan

Pietro felmordult, de Wanda oldalba könyökölte. Igen, valószínűleg ő a leglelkesebb, hogy újra láthassa.

- Máris? – szólalt fel Clint - Legalább egy perc nyugtunk lenne.

Peter megvonta a vállát és villámgyorsan mellettem termett a kanapén, közém és Clint közé furakodva. A kezébe vett egy szelet pizzát, de olyan gyorsan befalta, hogy csak néztem egyet. Aztán még egyet vett és elkapta a tekintetem. Az ajkán egy mosoly nyugodott, de nem mondott semmit. Én faarcot vágtam, remélem nem azt hitte, hogy megkívántam tőle. Bizonyára neki is olyan gyorsa a metabolizmusa, mint Pietrónak, ő is annyit eszik, hogyha én ennék annyit, elhíznék az biztos. Minden esetre, Peter még lenyomott pár szelet pizzát – úgy, mint aki sosem evett volna ezelőtt, hogy tegyem hozzá – és felállt.

- Na, én megyek. – szólalt meg teli szájjal és felpattant - Tök király ez a torony!

Peter leseperte magát és a pulthoz fordult, hogy valami italt keressen. Pietro, egy szelet pizzával a kezében, hirtelen mellette termett, mikor felnyitotta hűtőt és kritikus szemekkel figyelte. Peter az ajkába harapott és az italokat böngészte. A figyelmem a két Maximoffon ragadt és az ajkam széle felhúzódott. Kissé humoros jelenet volt, mikor Peter kivett egy doboz sört, de Pietro a kezére csapott és mondott neki valamit. Peter ráncolta a szemöldökét és csúnyán nézett rá, de csak megvonta a vállát. Másodjára, kivett egy alkoholmentes sört és kényszeredetten bezárta a hűtőajtót, az ajkait láttam mozogni, de fogalmam sem volt, mit mondhatott Pietrónak, aki erre keresztbe tette a karját.

Peter visszatért közénk, végignézett rajtunk, majd megbontotta a sört. Nem, innen senkit sem izgat hány százalékos sört iszik. Pedig engem kellene, hiszen a dajkája vagyok. Pietro vörös arccal huppant le a tesója mellé és a kezébe vett egy szelet pizzát, de már kevésbé jó ízűen ette.

- Legalább a kölyöknek tetszik a tornyom. – csillant fel Tony szeme és kacsintott

Többen elmosolyodtunk, de Peter nyíltan nevetett.

- Jól mondod, öregapó. – Peter úgy tett, mintha pacsizna Tonyval, de csak felemelte a kezét - Most pedig megyek és körülnézek.

Tony szeme elkerekedett és kissé nehezen nyelt. Peter a szemetesbe dobta az üres sörös dobozt. Igen, annyira gyorsan iszik is, mint eszik. Aztán mikor indulni akart, mégis csak megszólalt belőlünk a felnőtt:

- El ne törj valamit! – kiáltott utána Tony

Peter a halántékához tette a kezét és szalutált, egy vigyorral az arcán. Nem, én akkor sem bíznék meg benne, bocsi. Hm, nos, igen, ellopta a kedvenc fegyverem, ez még elég friss, oké?

- El ne lopj valamit. – tettem hozzá csendben, mire Clint nevetni kezdett

De ezt már nem hallotta meg, bizonyára, a srác elviharzott, csak egy kis szél maradt utána. Figyeltem Tony arcát amint egy kicsit sápadtabb lesz és inkább nyúl ő is sör után. Elengedni egy ilyen kölyköt flangálni ebben a toronyban? Necces. De mi mást tehetnénk? Ha már meggyőztük, hogy maradjon velünk, nem zárhatjuk be egy szobába.

Kiss with a fist [ Pietro & Peter Maximoff ]Where stories live. Discover now