TALÁN [Dzsudzsák Balázs]

4.

Vegyük szépen sorjában: Balázs népszerű, ráadásul focista. Millió nő van akinek elcsavarja a fejét, és nagyon úgy fest hogy én - a vidékről származó, irodavezető- lettem a következő áldozata. Valószínűleg ha veszni hagyna, az elcsorbítaná az önbizalmát, így kitartóan azon van hogy megkeserítse az életem.
Mégis miért vagyok makacs? Nem azért jöttem ide, hogy hilmi-holmi focistákkal kerüljek bármilyen kapcsolatba, hanem anya miatt. Az pedig már teljesen más téma, hogy éppen Balázs az akin levezetem a feszültséget.
Persze meg kell hagyni, hogy női szemmel elég.. vonzó. Van valami a személyiségébe. Vicces, szarkasztikus és mindeközben úgy próbál elcsábítani, hogy néha magam is megkérdőjelezem kikötéseim.

Fehér pólója kimondottan jól állt neki, amit ő is tud hiszen szívesen hordja. Bajsza,- vagy körszakálla- már nem tudom minek nevezni: férfiassá tette. Egek, de még milyen sármos férfivá. Fekete napszemüvegével lett teljes a kép. Rövidnadrágja barna színű volt, térdig ért de nem szándékoztam sokáig időzni rajta: így is sunyin vigyorgott.

-És most meghívhatsz vacsorára.-dörzsölte össze tenyereit, fehér mosolya vonzta szemeimet.
A piros ládikába pakoltam amit még a garázsban találtam, kijelentésére azért kaptam fel olyan hirtelen fejem mert nem kérdés volt.

-Nem vagy te egy kicsit szemtelen?-hitetlenkedve felnevettem, majd visszavittem helyére a szerszámost.

-Tartozol!-hanglejtése hökkent volt, nem erre számított.
Erősen beszívtam fogaim, akármennyire ellent akartam mondani, vagy éppen indokokat sorolni a nemre: igaza volt.

-Egész nap ott akarsz állni?-rá sem néztem, tudtam hogy vigyorog. Mindig azt csinálja, élvezi hogy játszhat valakivel. Élvezi hogy akadt egy partnere.

Belépve körülnézett, lassan lépkedett utánam, minden apróságot szemügyre vett.

-Itt már nem süt a nap.-raktam elé a fehér tányért, és a kész ételt.

-Valami más esetleg, ami még zavar?-tette oldalra a műanyagot. Elém tárultak gyönyörű kék szemei, melyek rikítottak. Olyan jól lett összerakva ez a fiú.

-Jó étvágyat.-huncut mosoly mellett figyeltem, ahogyan minden egyes falatot gondosan megrág majd nagyokat nyeldesve küldi le.

-Van programod estére?-kérdezte hosszas csönd után.

-Mit szeretnél csinálni?-tettetett kíváncsisággal rápillantottam.

-Azt inkább ne akard tudni.-mosolygott, mellé szemöldökeit megjáratta.

Hangosan felhörögtem, mire elnevette magát.

-Mégis hány lánynál működik ez?

-Nem fogod elhinni, de elég soknál!-tolta az asztal közepére üres tányérját.-Mit mondtál, mit csinálsz?-támaszkodott meg alkarjain.

-Felejtsd el hogy bárhová elmegyek veled, kettesben..-vettem el a koszos edényt.

-Most is ketten vagyunk.

-De most világos van. Este kizárt hogy veled legyek.-tányért a mosogatóba csúsztattam, kezemet leöblítve szemeztem a fiúval akinek most az egyszer elakadt a szava.

-Miért hiszed azt, hogy bármit is akarok tőled?

-Miért kérdezed hogy van e programom?

-Gondoltam átjöhetnél, és részt vehetnél a bulin.-húzta fel szemöldökeit. Felső ajkamat beharaptam, ugye nem megint félreértettem?

-A rendőr leállított benneteket

-De ha egyszer is szórakoznál velünk egyet, rádöbbennél hogy mekkora butaság volt elrontanod a tegnapit.-vágott azonnal a szavamba. Szóval innen fúj a szél..

-Nem kell minden este félholtra inni magad.-jelentettem ki egyszerűen.

-Biztos jobban tudja az, aki hétkor már ágyban van..-hanglejtése volt az amiből érezni lehetett szurkálódását. Viccén keresztül közölte baját, és utalt arra hogy unalmas személyiség lehetek. Rám vezette szemeit, kíváncsian vártak a válaszra.

-Nem a bulik miatt vagyok itt, ha eddig nem tűnt volna fel a hatalmas egódnak!-pillanatok kérdése, mikor lépjük át a határt és kezdünk veszekedésbe. Nekünk nem érdemes 10 percnél is tovább egy térben maradni.

-Nem lenne vétek ha néha-napján áttolnád a félreértős fenekedet a bulira!-cinikusan dörgölte hozzám szavait a legnagyobb nyugodtsággal.

Hirtelen eszembe jutott hogy felesleges dühítenem magam rajta. Ő a példa rá, hogy meg lehet ezt higgadtan is beszélni. Bár ne lenne ennyire...

-Nem fogok átmenni.-közöltem csendesen.-Amúgy sem szokásom barátkozni az ellenséggel.-fontam körbe karomat mellem előtt, derekamat a márványpultnak nyomtam, incselkedő vigyor kúszott fel arcomra.

-Arra kényszerítesz...-állt fel a székből, majd elém lépett.-..hogy rossz legyek.-kezeivel megtámaszkodott, karjai elbarikádozták mindkét kibúvómat. Minimális helyet hagyott... köztünk is. Rájött mi a gyenge pontom, tudta mivel hozhat zavarba: a közelsége bénítóan hat rám, és ezt örömmel használta ki.
Csípője sodorta intim részemet.-Pedig a végén, úgyis én nyerek.-suttogta arcomba. Szemei pár percre lesiklottak ajkaimra.

-Miből gondolod?-nyeldestem nagyokat.

-Van egy titkos fegyverem.

I-m-á-d-l-a-k benneteket!♥
Köszönöm a vote-kat, és a kommenteket. Remélem ez is tetszett♥