Felemás szempár

Már beölelt

Egy nagyon hosszú pillanatig úgy tűnt, hogy nem fog megfordulni. A szívem a torkomban dobogott, és szuggeráltam, hogy ne hagyjon csak úgy itt szó nélkül.

Aztán mégis felém fordult.

- Igen? - kérdezte egy kedves mosolyt tűzve mellé. Halványan felrémlett a pillantásában némi ragadozó íz, aztán eltűnt, mintha csak képzeltem volna. Hirtelen azt vettem észre, hogy ott állunk egymással szemben, és fogalmam sincs, mit mondjak. Kukán néztem, és a dermedtség végigfolyt a tagjaimon. Mindeközben az álombeli csókjának íze olyan intenzíven és valószerűen ült meg a számon, mintha tényleg megtörtént volna.

Várakozón figyelt. Megköszörültem a torkom.

- Látom... Látom, tetszik a motorom.

- Igen - húzódott még szélesebbre a mosolya - Csinos darab. Idei, ugye?

- Igen... Érdekelnek a motorok?

Egy huncut mosolyt villantott fel válaszként.

- Van... Van kedved esetleg... - a motor felé intettem - ...menni egy kört?

Felragyogott a tekintete.

- Persze! - közelebb sétált hozzám, és végigsimított az ülésen.

- Felszaladok a másik sisakért, mindjárt jövök.

- Jó - bólintott, és kecsesen felcsüccsent rá - Egyébként Adena vagyok.

- Josh.

- Igen, hallottam... - vezette el pillantását a bolt felé sokatmondón.

Úgy rohantam felfelé, mintha bármelyik percben megszökhetne. Amikor visszatértem, még mindig ott volt, elgondolkodva körözött ujjával a tankon. Amikor kiléptem, felnézett, aztán boldog mosollyal nyúlt el a sisakért. Nem kellett segítenem neki becsatolni.

Leszökkent, felültem, ő pedig visszaült mögém. Ahogy hozzám bújt, és ráfonta a mellkasomra a karjait, ezernyi különös, új érzés árasztott el, amiket hirtelen megnevezni sem tudtam. A vágytól kezdve a torokszorító érzésen át sok minden éledt bennem.

Mégis elindultam.

***

Csókolóztunk. Ezúttal tudtam, hogy álom. Álomnak kellett lennie... Mert a motoros körünk után elbúcsúztunk egymástól. Erre biztosan emlékeztem.

Emlékeztem...

Ha tudom, hogy ez álom, miért nem ébredtem még fel?...

Odalent motoszott a kezével. A vágy perzselőn égetett, mindenemet átjárta. A testének érintése, illata teljesen elbódított. Belecsókolt a nyakamba, aztán szívni kezdte. Majd megőrültem, úgy kívántam őt, és ezt tudta nagyon jól.

Ahogy abbahagyta, és fölém hajolt, egy pillanatra megragadta a figyelmem a tény, hogy délután még mindkét szeme zöld volt. Ebben teljesen biztos voltam, mivel többször is belefeledkeztem, miközben beszélgettünk. Most azonban az egyik barna volt, és valami különös, perzselő tűz égett benne. Kizökkenthetett volna a gondolat, de ő maga olyan elemi kisugárzással font körbe, ami teljesen magával ragadott és beszippantott. Valami különös nyelvű dalt énekelt lágy, gyönyörű hangján. Teljesen megbabonázott.

- Mit szólnál... - súgta a fülembe, és ettől megborzongtam - ...ha mostantól csak az enyém lennél? Az tetszene?

Ez csak egy álom.

A pillantása, a hangja hipnotikus erővel szívott befelé. Hallottam, ahogy zihálva igent mondok. Szinte már könyörögtem azért, hogy engedjen végre...