Felemás szempár

A szirén álom

Azt szerettem többek között a belvárosi lakásban, hogy volt lent egy nagy garázs hozzá. Jobb szerettem, ha fedett helyen álltak a motorok, ráadásul faszán mutattak egymás mellett, megspékelve egy mögöttük figyelő Volvoval. Akkor már egy gyors ellenőrzés is belefért. Végignéztem, hogy a szépségeim milyen műszaki állapotban vannak. Persze nem túl alaposan, csak a szokásos egyszerű rutin alapján. Még így is jól esett foglalkozni velük, elterelték a figyelmem egy komoly problémáról, amit a nap folyamán egyre kisebb sikerrel tettem félre. A világért be nem ismertem volna, hogy részben emiatt döntöttem úgy, hogy az éjszakát a másik lakásban töltöm.

A gondolat, hogy ha nem hagyom magam behálózni, és nem viszem el egy körre a motorral a boszorkányt, akkor megúszom ezt az egészet, igen élesen lüktetett bennem. Ugyanis ha nem volt velem csaj, akkor soha nem aludtam a külvárosi lakásban.

Bőven éjfél után feküdtem le, de nem sikerült elaludni. Egyfolytában az "álom" és Adena járt az eszemben. Újra és újra kinyitottam a szemem, és ellenőriztem, hogy a szobában van-e. Eddig mindig álmomban lepett meg. Sőt volt, hogy fel is keltem, és körbejártam a lakást is. Olyan hajnal öt körül adtam fel, és kimentem a nappaliba tévézni. Úgy egy óra alvás után zavaros álomból riadtam fel. Onnantól már nem is tudtam visszaaludni.

Az álomtalan éjszaka nem múlt el nyomtalanul. Még borzalmasabban néztem ki, mint előző reggel. Erősebb kávéval próbáltam életet lehelni magamba, hogy legalább dolgozni be tudjak menni. A szokásos flegmaságom helyett ezúttal rendesen beöltöztem a motorozáshoz is.

- Hú, öcsém - köszönt Ryan részvéttel - Mit csinálsz te magaddal?

- Szar estém volt - morogtam félvállról, majd miután lekezeltünk, próbáltam minél előbb továbbmenni az irodám magányába.

- Azt látom - mondta még utánam, aztán hozzátette - Minden rendben? Mióta Sarah-nál jártál, azóta egyre szarabbul nézel ki.

- Ennek semmi köze Sarah-hoz - mondtam ingerülten, de nem hagyta annyiban.

- Biztos?

- Mondom, hogy semmi! - csattantam fel, mire furcsálkodva nézett rám.

- Akkor?

Egy csaj meglátogatott álmomban, és kidekorált, mit szólsz?

- Semmi - ismételtem kicsit visszább véve a hangerőből, mert észrevettem, hogy körülöttünk mindenki felkapta a fejét, és fülelni kezdett.

- Feljössz kicsit a tetőre? - kérdezte akkor Ryan hasonlóképp észrevéve a kíváncsi tekinteteket.

- Nem - feleltem mogorván, és továbbmentem.

A nap szörnyen lassan telt, és egyáltalán nem bírtam a munkára koncentrálni, pedig az új megbízás rengeteg pluszmunkát jelentett, főleg a projekt legelején. Már a negyedik kávémat ittam, amikor úgy döntöttem, hogy inkább hazamegyek lepihenni. A fejem is kezdett megfájdulni, a szemem előtt pedig rendre összefolytak a betűk.

- Hazamegyek - hajoltam be Ryan irodájába, mire bólintott.

- Oké. De ma már pihenj is!

- Megpróbálok.

Biccentett, és visszabújt a munkájába, én meg elindultam a mélygarázs felé.

***

Továbbra sem bírtam elaludni, ezért végül arra jutottam, hogy ideje szembenézni a démonaimmal, és számon kérni a csajt - bármi is lesz. Nagyon szükségem lett volna már egy kis pihenésre, és eléggé a fejemben zakatolt ez az egész. Magyarázatot akartam. Bármilyet.