Változások.

~elmegyek~

Nowhite Kry a nevem, 16 éves vagyok, nincsnek barétaim, mert anya nem engedi.  A többit pedig megtudjátok rólam később.

Reggel hatkor anya ébresztett egy pohár vizzel, amit a szemembe öntött. A legtöbb ember megsértődött volna és elkezdett volna kiabálni, de azomban ha én elkezdtem volna kiabáni akkor talán egy virággal tele váza repült volna felém.

-Ébredj már az Isten szerelméért! - ordított torka szakattából anya. - Kikészítettem a ruháidat amit ma felfogsz venni, eljösz velünk megvenni az öcsédet, mert valaki csak kell folytassa a családi bizniszt, ha te nem vagy képes rá.
Köpni nyelni nem tudtam, mos komolyan, lesz egy kistesóm? Nem lesz neki jó élete...
-Ige..gen..igenis - mondtam szagatottam, levegőhiányban szenvedve.

Felvettem a ruhákat amit anyu kikészített nekem. Tudni kell hogy nekem nincs gardróbom a szobámba és én még sose voltam plázában, nekem anya vesz ruhákat minden évbe egyet. A legtöbb ruhám turkálóból van, de nem mondhatok senkinek semmit ellene.

Elmentünk abba a valamibe ahol gyerekeket lehet venni és megvettünk egy cuki kisfiút, akinek a neve Christopher és hat éves. Hazavittük a kis cukit és én felmentem a szobámba, ahol csak egy ágy van és egy könyvespolc. Sose nézhettem TV-t, sose netezhettem (informatika órára sem járhattam), sose hallgattam zenét. De az iskolába mindig meghallgattam egy zenét rajzórán Abi zenelejátszójából. Anyáék ma elvitték egukkal Christophert (olvasd: Krisztofer) is a piszkos munka elvégzésére. Én összedobtam magamnak pár ruhát és elindultam. Hogy hova? Abihoz, hogy együtt megkeressük apámat, akiről anyit tudok hogy Paul Rosswerg-nek hívják és Budapesten él valahol. Eddig még sose szöktem meg otthonról, ezért is remegtek a lábaim amig elértem Abiékhoz.

-Nagyon köszönöm a segítséged, majd mindenépp írok levelet neked. - öleltem meg az egyetlen lányt aki nem közösit ki engem.
-Szívesen, várom a leveled - ölelt meg majd megpuszilt és elindultam.
Egy kis lapra leírtam a címet meg  mindet, tehát felszálltam egy vonatra.
-Jegyeket, Jegyeket, Jegyeket kérek - ordította el magát a kalauz. - kislány, őntől is - mosolygott rám. 
Nem tudtam megszólalni, nekem nincs jegyem, de pénzem sincs.
-Ne..nek..nekem nii..nincs - szipogtam
..........to be continued.

Helllloooka, na hogy tetszett ez a rész? Ez lett volna az első. :DD