Változások.

~Virág elmegy~

A mai iskolai nap uncsi volt, szóval ki is hagyom.

Inkább a suli utánról mesélek.

Épp hazafelé tartok egyedül és csak megcsörren a telefonom, mire nagyon megijedtem. Virág írt.

Virág: SOS. Beszálnünk kell. A parkban várlak.

Én: Sietek. 

Pár perc alatt odaértem, de a látvány lefagyasztott. Virág egy padon ülve sírt.

-Virááág. Mi a baj? - kérdeztem szorosan átölelve.

-Apa és anya.....elaakarnak válni - bőgte el mégjobban magát Virág.

Nem én vagyok a vígasztalás nagy mesetere, ezért megse tudtam szólalni. Csak szorosan átöleltem.

-Amiko hazamentem veszekedtek. Anya sírt. Apa üvöltött. Nem tudtam mit kezdeni. Felmentem a szobámba és hallgatóztam, egész addig, amíg apa kimondta hogy SZAKíTOK VELED. Szakítanak. - mesélte Virág, amit hallott.

-Nemár.... és úgye te maradhatsz ebben a városban ? - kérdeztem lefagyott vérrel. Nem tudtam mi lesz velem ha Virág elmegy. De Virág elsápadt. És bejelentette hogy elkell menjen.

Elmegy. Csehországba. Az anyjával. Nem jön többé vissza. 

Az anyja elakarja felejteni az itt töltött pillanatokat. 

Elmegy. Elmennek.

Sírva (már mindketten sírtunk) átöleltem Virágot, utána pedig hazakísértem. 

Otthon már csomagoltak. El sem hiszem.

Szaladva mentem haza. Nem tudtam hogy miért történnek velem a világ legszerencsétlenebb dolgai. 

Miért? Miért velem?