Változások.

~béke~

Reggel vasárnapra ébredtem (haha) hetát egy ilyen NEM MEGYEK SEHOVA összeállítást kaptam ki a gardóbomból. Egy fekete cicagatya és egy lila haspóló. Igaz, már október van, de attól a házban nincs hideg,

Most így visszagodolva, bár ne így öltöztem volna.

Most így visszagondolva, bár farmert húztam volna.

Most így visszagondolva felöltözhettem volna rendesen.

Minden úgy kezdődőt, hogy levél érkezett a postán, gondoltam mivel a posta csak a szomszédba van átszaladok. Hát át is szaladtam, de szerencsétlenségemre Ben is ottvolt és épp előttem állt. Gondolom nem akart kiállni miattam és a sor végére menni, inkább ott állt, semmit sem szólva. Gondoltam megtöröm a csendet.

-Ben..- szólítottam, mire hátrafordult felvont szemőldökkel. - megtudtam hogy mért van öri hari köztünk. Nos azért mert az egódra hallgattál, mihelyett a VOLT legjobb barátodra hallgattál volna. - hangsulyoztam ki a volt szót.

-Mire akasz kilyukadni? Arra hogy suli helyett Áronnal lógsz, míg én végiggörcsöltem az egész órát miattad? Igen? - vonta fel a szemöldőkét megint.

-NEM ÁRONNAL VOLTAM. Elaludtam, jelent neked az valamit? Ja nem mert te sose aludtál már el. - zártam le a vitát, és hátat fordítottam neki. Na ítt csesztem el a dolgot. Ben kuncogott, de nem fordult vissza, még mindig engem nézett. 

-Kry, fordulj már meg mert tökre felizgatsz a lyukas nadrágoddal. - mondta, majd belemarkolt a fenekembe, miree felszisszentem. A mögöttem lévő ember kicsit furán nézett. Majd megszokja..

-Miről beszélsz? - kérdeztem, mert még nem értettem a ''lyukas a nadrágod '' sztorit.

-Van egy bazinagy lyuk a fenekeden. Pont itt - érintette meg gyöngéden a fenekem.

-Ahh a francba...- kaptam oda, majd Ben ideadta az ingét amit a derekamra kötöttem, így nem látszott a lyuk..

-Sajnálom. - mondta nyugodtan. Előszőr kérdőn néztem rá, majd rájöttem és szorosan átöleltem. Véégre kibékültünk.

Miután kivettem a levelet hazamentem, a levelet letettem a konyhapultra, csak ekkor jutott eszembe, hogy nem adtam  vissza az ingét. Tehát elindultam Benék háza felé.

Most így viszagondolva bár ne mentem volna.

Most így visszagondolva húzhattam volna magamra egy más nadrágot. De már késő.

Kopogtam az ajtón, amit Ben hamar kinyított, majd perverz mosolyra húzta a száját. Nem értettem miért. De mikor felmentünk a szobájába megértettem.....

Haha. Most gonosz vagyok, igaz? Muhaha