Változások.

~egyedül~

Ma minden megváltozott na de most rossz irányba. Minden akkor kezdődött, amikot Lizivel játszódtunk a vízben és tudni kell, hogy Lizi tud úszni. 

Engem folyton folytott bele a vizbe. Persze játékból. De egyszer épp sok vízet nyeltem és én is lenyomtam őt. 

Na ekkor jött Alíz és elkezdett szídni, hogy ő még kicsi, és izééé. Lehet hogy visszamondtam neki. De bocsánatot kértem. 

Apu is Lizi és Alíz pártjára állt és elmentek. Itthagytak engem egyedül a balatonon.

A telefonommal a kezembe tárcsásztam egy taxit, de mikor megkérdezte hogy hova kellene vigyen, lezártam  a telefont és sírva elindultam....

Csak szaladtam szaladtam, már két órája szaladhattam, mikor egy ismerős városba értem. Csakneem. Ez Dzordzsi, ahol anya él, ahol a nagyszüleim élnek, ahol Abi él. Elindultam Abi házuk felé, majd  mikor kinyitotta az ajtót a nyakába ugrottam, mire lesokkolt, de végül visszaölelt.

Elmeséltem neki mindent, majd jól lecseszett de utána áttereltük a témát. Mindenről beszéltün, majd felléptem a közösségi oldalamra, ahol Alíz írt:

''Szia Kry. Kérlek bocsáss meg, nem szándékosan hagytunk ott, csak nagyon felidegeskedtünk, remélem nem vagy bajban, kérlek gyere vissza. Puszi. Alíz.''

Gyorsan visszaírtam, másolom:

'' Már késő, amúgy nem sértésből írom, de ha megbántátok volna visszajöttetek volna utánam. Ha kerestetek volna megtaláltatok volna. Ha hiányoznék nem a facebokkon írnál....'' 

Ezután kiléptem minden közösségi oldalról kikapcsoltam a telefonomat, Abi kikészített nekem pizsit és lefeküdtünk.

Hééééééééééééééééj evribádiiii! Mára megigérem ez az utolsó rész. Báááááááááj!