Változások.

~meghalt~

Egy év elteltével.

Itt állok most egy koporsó mögött teljesen kefetébe, teljesen megfagyva, de ez nem érdekel, én tovább sirok és csak megyek. Fekete cipőm orrát nézem és sirok.

Megérkeztünk a temetőbe, ahol már teljesen eltávozott tőlem. Már a koporsóját sem nézhetem. Már a holt testét sem nézhetem. Semmit.

A temetőből egyenesen hazamentem, semmi nem érdekelt, sem az hogy minden rokonunk nálunk van, sem az hogy Lizi tombol, ordít, kiabál és sír. Csak ülök a babzsákomba és sírok. 

Sírok hogy miért ő, sírok hogy miért pont ő.

Halk kopogásra ébredtem fel. Elaludtam. Nem szóltam, de hallottam hogy kinyílik az ajtó. Ben lép be rajta.

-Szia, Kry...- köszön Ben. Nem válaszolok. Öt napja senkivel sem beszélek.  - Kry, mondj valamit, kérlek. - könyörgött. De engem semmi nem hatott meg.

Szép lassan kisétált a szobámból, de ezt követően Alíz jött be. 

-Kry, éhes vagy? - kérdezte, mire én csak  bambán néztem. Nem. Nem vagyok éhes, nem érdekel semmi az étellel kapcsolatban. Semmi nem érdekel.

Alíz is kilépkedett a szobámból. Mindenki Szilveszterezik, én is tavaly ezt csináltam, de többet soha nem szilveszterezek. Utálom a szilvesztert. Utálom a karácsonyt. Hogy miéert is? Na elmesélem. 

Alíznak az 5 hónapos gyereke meghalt. Igen, meghalt a féltesóm, aki megfulladt. Senki nem tudja mitől, senki sem tudja hogyan.

De meghalt. Nincs többé köztünk. 5 nappal ezelőtt mindenki ebédelt, még Adám is ( igen, így hívták az öt hónapos kisbabát) amikor hirtelen köhögni kezdett. Alíz megtett mindent hogy helyrehozza, de nem tudta, gyorsan hívtuk a mentőket, akik mire kiértek Ádám meghalt. 

Az orvosok nem tudják mitől, vagy mi okból.