Változások.

~felvilágosítás~

Egy hónap elteltével mindenki megváltozott. Rossz vagy esetleg jó szempontból. Én például jóbb helyzetben  vagyok, már kevesebbet gondolok a meghalt  féltesómra. Lizi is velem együtt átdolgozta a megtörtént dolgokat és okosan feldolgozta. 

Na de Alíz és apu. Akik már egy hónapja csak sírnak. 

Bármit teszünk, nem lesz jobb kedvük.

Mindent kipróbáltunk. De semmi nem megy.

Ma suliba mentem, mivel a haláleset után nem mehettem suliba.

Már nagyon hiányzott ezért örültem hogy elmehettem.

Bennel sétáltunk az uton és azon gondolkoztunk hogy mivel boldogíthatjuk fel Alíz és aput.

Már egy  hónapja ezen gondolkozunk, de semmi nem működik náluk.

A suliba minden a megszokottan ment. Láttam hogy az alattam levő évfolyamból összesúgnak meg egy csomó ismeretlen diák köszönt nekem, aminek értelmét nem látom. Na mindegy.

 A tanításban persze nem kegyelmeztek, jól lemaradtam, pedig Ben mindig áthozta a leckéket. 

Szóval gondolhatjátok mi volt az első nap. Felelés után felelés.

Otthon boldogan meséltem el Alíznak és apunak hogy kaptam két ötöst, de csak egy fail mosolyt küldtek felém.

-Mondhatok valamit? - szólaltam meg félénken, mire apu is es Alíz is rámnlztek hogy mondjam már. - Elhiszem és tudom hogy az egész családnak tragédia ami történt - és itt könybe lábadtak a szemeim, de folytattam... - de... felkell állni és tovább kell lépni. Amit ti csináltok az 1. nem egészséges. 2. így sose fog kimenni a szomorúság a fejetekből és 3. soha nem tudok többé a happy face-tokat mutatni.. - zártam le a hegyibeszédemet és felmentem a lépcsőn. Egyenesen a szobámba.

Ott megcsináltam a leckéket, készültem holnapra, mindent megtanultam mert tudtam hogy feleltetni fognak. 

Sziiiiasztok. Bocsi hogy sokáig nem volt rész és erre meg most egy ilyen .....khm....rövid résszel jövök. 100 bocsi, de ma csak ennyire volt időm.