Centuries Of Heroes (HUN)

S/01/E/02 - Iskola?

Ez a "p-o-l-i-c-e" emberke elkezdte magyarázni, hogy miért nem vagyunk iskolában.Össze vissza habogott nekünk mindenféle dolgokról. Mi csak bólogattunk, helyesbítek! Penny bólogatott és én vicsorogtam.

-Nos, akkor elvigyelek titeket a sulitokba?-Kérdezte, úgy mintha tudnánk mi az.

-Igeeen, peerszeee, miértt is neee!-Próbálkozott Penny valami értelmest választ kinyögni ennek az embernek, hát nem sikerült.

-Oké, akkor gyertek.-Magyarázta majd mutatott a "p-o-l-i-c-e" dobozra, úgy tűnik mégis értette. Mi gondolkodás nélkül  beszáltunk, csak történik valami. Majd újra éreztem azt a fújtó gondolatot, hogy be vagyunk zárva. De ez most kibírhatóbb volt mint az előző, talán kezdek hozzászokni. Amikor a doboz elindult, olyan volt mint Pennyvel de kicsit másabb. Ugyan úgy hajtott de ő végig a fehér csikozott úton haladt. Tanulni kéne tőle Pennynek gondoltam magamban. Utána szinte csak ültem és vártam hogy történjen valami... Hova visz ez minket?! Észrevettem hogy Penny is nagyon unatkozik, grimaszolt a vissza pillantó tükörnek. Amikor a doboz hirtelen megált, mi előre buktunk majd hátra. Érdekes volt.

-Meg is jöttünk! Ez a sulitok? -Kérdezte, de én türelmetlenséget láttam a szemében. Biztos volt nálunk fontosabb dolga is..

-Em..igen persze! miért is ne! -Vágta rá Penny. Úgy tűnik nagyon megszokta ezt a szöveget.

-Oké, örülök hogy segíthettem. Sziasztok! -Ezzel ki is rakott minket a dobozból. És tűz nélkül, hogy csinálta?? Persze én nem bírtam ki hogy be ne vágjam a fejem, mert miért is ne?

A "Suli" egész érdekes volt. Több emeletes olyan volt akár a piramisok, csak négyszögben. Egy csomó ember  kint volt előtte.Mi csak járkáltunk nagy szemekkel néztünk. Ilyenkor mit kell csinálni ? Álldogáltam, merengtem aztán mi a jó isten?! Egy viszonylag alacsony narancssárga hajú lány, elkapta a karom és beszélt is hozzám!

-Szia! Vagy sziasztok! Te vagy ti vagytok az  új...az újak akarom mondani....? Yeey bocsi , összezavarodtam. Nos akkor TI vagyTOK az újAK? -Hangsúlyozta ki a lány. Bolondosnak tűnt olyan volt mint egy kisebb szivárvány, árasztotta a boldogságot és a jó kedvet. Én csak pislogtam és néztem a nagy szemeimmel.-Ehm? Jò embernél járok?- Mosolyodott el ismét a lány. Hát nem vagyunk emberek de jò helyen jár..asszem. A lány még mindig vigyorgott.....kissé már idegesítőnek találtam.
-Szia igen mi vagyunk az "embereid"! Én Penny vagyok a szótlan itt melletem Siria.-Penny hirtelen annyi önbizalmat nyert, hogy szinte ömlöttek belőle a szavak. Talán ez a lány benyomást gyakorol rá, wow.
-Semmi baj értem az ilyet! Köszike a választ! Üdvözöllek titeket a Keyorin Akadémián! Én Akana vagyok a diák elnök. Gyertek velem az igazgatónőhöz, a papírjaitok már megérkeztek elötettek! ^^ -Vezetett minket boldogan Akana. Szép neve van de ez nem feledteti azt a tényt hogy hogyan kerültek ide azok a papírok, mert szinte tuti hogy nem mi küldtük. Remélem nem lesz bajunk belőle..gondoltam magamban. Sétáltunk és egy folyosò szerű helyiségre értünk, ismételten eszembe jutottak a piramisok. Vajon itt is vannak csapdák? És a múmia az "úgy nevezett" igazgatónő? Ugye nem mi leszünk az áldozatok?!!! Addig merengtem a gondolataimban, amíg bele nem botlottam valakibe. Egy fiú volt az..!
-Hé! Nem nézel a lábad elé?!-Förmedt rám, majd lehajolt hogy felszedje a leejtett könyveit. Felállt, majd azon kaptam magam hogy mélyen a szemembe nézett.Wtf?-Woah! Errh izé te l-lány vagy?-Nem figyeltem rá az egészet csak elengedtem a fülem mellett. Csak azon járt az eszem hogy mumifikálni akarnak.Akana már rég lehagyott Pennyvel, csak egy kiáltást hallottam a folyosò végéről..

-Siria gyere!-Kiáltotta Akana...Nem nem fognak..nem neem..

-ENGEM NEM FOGTOK KIBELEZNI!!!-Orditottam, és rohantam vissza a kis előtérbe.