Centuries Of Heroes (HUN)

S/01/E/01 - Nyom a vész!

Siria POV

Nem volt könnyű, de végre átrángattam a kapun, ami menten eltereportált minket. Egy szeles helyen voltunk, hatalmas mozgò "dobozok" száguldoztak mindenfelé. Füst szállt a levegőben, de nem az a kellemes mert ennek undorító szaga volt. Az eget sem láttam tőle. Mindegyik dobozkában ült egy ember, vagy több.Vadságot és kíváncsiságot ébresztett bennem ez az egész, sőt annál inkább. Penny viszont mögöttem remegett, gondolom eléggé megilyedt.
-E-ennek r-rosz vége lesz..- Szepegte ez a bolond, de igaza volt.Meg fogtam a vállát és csak merengtem.

-Hm..- De ha nem bukunk le, hogy mások vagyunk akkor talán nem találnak meg.  Gondoltam magamban, és közben vigyorogtam mint egy idiòta.

-...Megilyesztesz..- Szipogta, úgy is velem jön. -Siria?! Miben sántikálsz?-Förmedt rám, most már úgyis beavatnom.
-Háát arra gondoltam hogy úgyse lesz bajunk abból amit meg se csináltunk- Mondtam lekezelően.

-?- Pennytől ismét megkaptam azt a kiálhatatlan tudatlan fejét.

-Ha beolvadunk és úgy teszünk hogy emberek vagyunk, és nem bukunk le sikerülhet! Benne vagy?! -Magyaráztam neki, de még mindig olyan idétlen fejet vágott.

-Ez őrültség.- Puszta kézzel fogom megfojtani ha ezt így folytassa.

-Jobban szeretnél inkább itt maradni?- Kérdeztem, és elindultam előre. Mintha tudnám hogy hova megyek.

-Várj!- Kiáltott utánam.

-Nos?

-Ilyen kinézettel nem mehetÜNK sehova!-Mondta Penny eléggé habozva. -Powermode formal!!-Elkiáltotta magát és valahogy megváltozott a hajszínem, nem tudom honnan tanult ilyet de jól jött. Barna lettem, kicsit átlagos de szerintem illik hozzám.

-Wow! Honnan tanultad?-Próbálkoztam.

-Állami titok!-Mondta mosolyogva és kiöltötte rám a nyelvét. Majd elindultunk, a sajátját valahogy nem változtatta meg, fura. Sétáltunk egy picit majd egy érdekes helyhez értünk. Ott voltak azok a nagy dobozok amikben most nem volt ember és egy nagy cső szerű izé csatolòdott a hozzájuk (nem az emberekhez). Ott állt egy piros doboz és az volt ráírva valkswagen. Úgy gondoltam odamegyünk közelebbről megnézni.
-Azta Penny! Vajon hogy működik? Penny? Penny?!-Mire észbekaptam ő már beleült a dobozba. Siettem utána mikor az elkezdett berregni (nem Penny). Így hát én is bemásztam és próbáltam kiszabadítani, mivel az a fekete valami rátekeredett. Előszőr azthittem kígyò de kiderült hogy élettelen. Már épp kiakartam mászni, amikor a doboz becsukódott. Pánikba estem mert belülről olyan volt mint egy kelepce. De Penny továbbra is nyugtatgatott.
-Nyugiikaa! Inkább nézd milyen gyönyörű!-Majd a tájra mutatott, tényleg szép volt és fényes. De ez nem segített azon hogy be voltunk zárva!! A doboz vagy a kelepce mindegy hogy szòlítsuk, még mindig "morgott". Amikor hirtelen kijött az épületből egy dühös kopasz ember.
-A KOCSIM!!!!!!! AZONNAL SZÁLJATOK KI A KOCSIMBÓL!!-Ordibállt velünk ez a mit tudom ki.-NEM MONDOM KÉTSZER!!!!-Majd hirtelen elkezdett közeledni felénk! Ilyenkor cseppet sem vártam, rátapostam Penny lábára és elkezdett menni a doboz. Haladtunk előre sebesen és a kopasz ürgét már rég lehagytuk. Itt-ott nekimentünk valaminek...vagy valakinek. Hirtelen már nem is zavart hogy be vagyunk zárva. Biztonságban voltunk és száguldoztunk. Késöbb egy fekete fehér és villogò doboz elkezdett kergetni minket. Nem értettem miért de és gondolom ő se de azért rákérdeztem.

-Penny szerinted miért kerget a..p-o-l-i-c-e?- Olvastam a dobozon lévő kiírást.

-Hh! Nem tudom lehet szeretnének valamit. Áhá! Biztos akarnak szabadítani minket.-Igazolta Penny

-Igazad lehet..PENNY!!!VIGYÁ!!!!-Beakartam fejezni a mondatot de félszakított az, hogy nekimentünk egy fának.
Az doboz rögtön lángba borult,velünk együtt.Próbáltam kiszabadítani Pennyt nehogy megégjen, mivel hiába halhatatlan más elem kibontakozása árthat neki. Kicsit le is gyengült a füstől de kirángattam. Utána jött a "p-o-l-i-c-e" és elkezdett faggatni minket.

-Nem láttatok erre 2 banditát, akik felgyújtották ezt a kocsit?-Asszem nem tudja hogy mi voltunk.

-Mmmm...N-nem!-Válaszoltunk egyszerre.

-Értem amúgy mit kerestek itt?-Hirtelen feltünt neki az ami nyilvánvalò, szeretjük a sültkruplit.

-Em...mi csaak... lerobbantunk...messze....messszeeeee innnen.-Mondtam, és ismételten előljött az az ilyesztő vicsorgásom.

-Úgy értem hogy miért nem vagytok iskolában?

-Iskolában?-Kérdeztünk rá egyszerre.