Centuries Of Heroes (HUN)

S/01/E/03 - A segítség

Rohantam, mert ki akarnak belezni.Meg sem álltam az előtérig, de amikor visszafordultam szinte észre sem vettem hogy Penny nem jön utánam.Megláttam egy fát a kis "előtér" szélén, gondoltam elbújok mögé. Félig kilátszottam a fa mögül, de biztos álcának hittem. Háát idővel nem jött be...Itt nézelődök hogy le ne bukjak, amikor valaki hirtelen megfogta a vállamat!

-Mi volt ez?-Kérdezte Akana meglepődötten.

-Hááát izé...én csaak....PIRAMISOK!-Vágtam rá, elvileg úgyis kibelez az "igazgatónő".

-Siria minden rendben?!-Futott ki Penny ijedten a folyosóról.

-Penny istenem...fogd már fel hogy KI AKARNAK BELEZNI MINKET!!-Akkorát üvöltöttem hogy visszhangzott. Ennek hallatán Akana akkora nevetésbe kezdett, nem is értem miért! Ebbe semmi sem vicces.

-Siriha!(Még mindig kuncogott) Gyere! beszélgessünk!-Kiáltotta, majd megfogta a karom és elkezdte húzkodni.

-Nem!! Neeem!!-Lehet hogy ő akar mumifikálni. Hiába ellenkeztem, Penny is húzkodott. Elráncigáltak akaratom ellenére egy közeli padhoz. Leültünk, És megfogták a vállam.

-Mond, mi a baj?- Mondta Akana, mély aggódó hangon. Igyekeztem neki elmondani, de jobb ha nem fejtem ki a hülyeségeimet. Majd Pennyvel bevallottuk hogy nem vagyunk emberek, hanem félistenek. Meg hogy nem ismerjük ezt a világot. Akana fura módon nagyon kedvesen fogadta, és segítséget adott. Elmagyarázta nekünk a föld fejlett technológiáját és még pár dolgot. Ő volt az első halandó akinek ezt elmondtuk és meglepett! Pennyvel úgy éreztük jó barátra leltünk. Olyan kedves volt hogy kaptunk egy lakosztályt az édesapja szállodájában, mivel nincs otthonunk. Azt is elmondta hogy a családja imád jótékonykodni, mindig csak segítenek. Pennyvel így már értettünk majdnem mindent.. -Na? Csinálunk egy szelfit?-Mondta ismételten Akana.

-Szelfit?-Tűnődtem, mi lehet az.

-Mond hogy saaajt!-Mosolygott.

-Em...sajt!-Mondtam, furcsálva. Elővette az úgy nevezett "telefonját" és lefotózott minket.

Be mentünk az igazgatónőhöz de ezen túl nem löktem fel senkit, nem rohantam kifelé mint egy őrült és nem voltam kiborulva.Ott kiderült hogy csak egy papír van, így elő kellet adnunk hogy a másik nem érkezett meg. Eljött az a kínos pillanat is amikor megkérdezte "mi a nevetek?" Librát vagy Piscest nem mondhattunk mert a neveink benne vannak az ősi mitológiában. Ezért aggódóan körbenéztünk a teremben..

-Em...Siria...Wonder.....Guest!-Mondtam, miközben a sulis plakátokat firtattam a szememmel. Istenem Penny találj ki valamit..

-Penny......p-p......PULÓVER!-Penny csak egy dolgot nézett, a igazgatónő gyönyörű kék színű boleróját.