Centuries Of Heroes (HUN)

S/01/E/05 - Aranylélek?

Nem ülhetünk ennyit tétlenül..Miután Akana bedobott minket a szállodába, minden jó volt viszont 2 perc múlva eluntuk magunkat. Csak ültünk a csendes szobában, a légy zümmögése sem hallatszott. Most sem vonatkozhattam arra hogy Penny megette, na jóó neem. Volt ott egy úgynevezett "tv" próbáltuk bekapcsolni mindenhogy, annyit szenvedtünk hogy már minden gombot péppé nyomkodtunk és végül végre kiirt valamit. "No signal", majd megint kikapcsolt. Én már bekattantam és amikor én bekattanok, addig verem amíg ki nem gyullad. Így is tettem. Beindult a tűzjelző, nem kellet sok idő és rohantak az alkalmazottak hogy azt eloltsák. Mi még mindig csak nyugodtan ültünk az ágyon nézve azt.
-Mi történt?-Kérdezte az egyik alkalmazott. Bajszos volt.
-Bekattant...-Válaszolt Penny, majd rám mutatott mitha rosszat tettem volna. Én továbbra is csak vicsorogtam. Szeretem a tüzet..Mikor végeztek felhoztak egy új tv -t és azt mondták ne nyuljak hozzá. Oké... vettem az adást..majd lementek.
-Tehetnénk egy kört a városban..-Mondtam, miközben egy újságot nézegettem Tokyo látványosságairòl.
-Miért is ne!-Mondta mi közben egy újságot nézegetett ruhákról. Össze szedelőcködtünk és el is indultunk. Mentük le, de lépcsön mert a lift ilyesztő! Szinte futottunk hogy elérjük a mozgó dobozt ami a belvárosba visz, tudom hogy az a busz.
Amikor kiléptünk az ajtón, hirtelenségemben már megint fellöktem valakit..jellemző.Viszont a pénz kiesett a kezemből, az a kicsi amit Akanától kaptunk.
-B....Már megint te?-Néztem, a szegény össze esett fiúra, akit ma másodjára lökök fel. Felsegítettem a földről, mire ő észre vette hogy nem vagyok egyedül. Tisztán lehetett látni hogy végig mérte a szemével Pennyt, aki már lassan felrobbant az üres szatyroktòl.
-Sziaszt...-Próbált köszönni a gyerek de Penny ellökte, szándékosan.
-Gyere Sir! Lekéssük a buszt!-Monta Penny és ezzel elrángatott onann.
-Várjatok!-Kiáltott a fiú. Vissza néztem és láttam ahogy a leejtett kis pénzünkért küzd egy koldussal.-Ez-nem-a-tiéd.-Mondta nagy erő feszítések közben, majd kitépte a pénzt a koldus gyenge markából. Ezzel mindketten hátra estek, de a fiú gyorsan feltápászkodott. Nézte ahogy az öreg gyengébb, pròbál felálni és ahogy a járó botjáért nyúl. Majd ránk nézett, össze ráncolta a szemöldökét..Hirtelen csak felsegítette a koldust, járó botját a kezébe adta és átnyújtotta a pénzt.
-K-öszönöm..-Mondta az öreg, mire a fiú rámosolygott. A koldus szemei könnybe borultak. Nekem pedig megállt a szívem. Ilyenek a hétköznapi hősök. Valami csak elrontotta ezt a csodás pillanatot, megjött a busz. Penny pedig felrángatott rá. Majd leültünk a leghátsó sorba.
-Penny te...láttad?-Kérdeztem, és még mindig meg voltam hatódva.

-Mit?

-...mielött megjött a busz..-Célozgattam.

-Igen, láttam zötykölődni az utca elején azt néztem. Szórakoztató volt.

-Aha értem. Akkor mindegy..-Hajtottam le a fejem és a kezemet vizsgáltam. (Nem tudom miért)
A busz elindult, utólag az ablakon láttam ahogy elment boldogan a koldus. Elmosolyodtam.

-Mi van veled?-Kérdezte Penny aggódó hangon.

-Áh, semmi! Csak..

-Csak?

-Semmi (nevettem)-Talán el kellet volna mondanom, de már úgy is minegy.

Amikor megállt a busz, nem tudtunk leszállni. A söfőr pénzt kért, pééénzt... már azthittem végünk van, de csoda módjára a mi Akanánk belépett az ajtón és kifezette.
-Szabadak vagyunk!!!-Mondta Penny és csillám láma szerűen leugrott a buszról.
Akana olyan kiszámíthatatlan, valahogy mindig ott terem ha szügségünk van rá. A nap többi részében eggyütt vásároltunk...és nézelődtünk....Akana pénzéből. Majd tényleg beesteledett és ideje volt hazamenni és aludni. Ilyen volt az első 2 napom itt. Merengtem szinte felesleges dolgokon és hirtelen csak lucsukodtak pilláim. Jóéjt! Föld.