- akkor hozzátok vigyelek?
- igen, kérlek. tudod hol lakom?
- nem. - hajtotta le fejét Stiles.
- akkor majd mondom. - mondta mosolyogva neki Lydia. Stiles nyugodtan vezetett tovább. - itt jobbra. - Stiles befordult balra. - Stiles! mondom jobbra!
Stiles visszafordult majd bekanyarodott abba az irányba amit az előbb Lydia mondott neki. ezen a lány csak nevetett, majd egy kis idő után leállt a kék Jeep és a két fiatal kipattant.
- köszi Stiles.
- szívesen.
Lydia mosolyogva a földet pásztázta. Stiles figyelte a mozdulalait, de sajnos nem sokáig tehette ezt. a többiekhez visszakell mennie.
- nekem...
- tudom. menned kell. - Lydia közelebb lépett Stileshoz és megcsókolta a fiút.
- asszem' én... vagyis mi... na mindegy megyek. szia Lydia! - beült az autóba és beindította a motort, kiállt majd gyorsan elhúzott. Lydia nem ezt akarta. nem gondolta, hogy így fog ez elsülni. szomorúan ment a szobájába.
Stiles gyorsan ment az úton. szerencsére nem is volt nagy a forgalom arra amerre ő ment. leállította az autót a parton és a többiekhez ment. vagyis csak akart. csak Isaac ült ott egyedül.
- na hát Alison és Scott lelépett?
- le. - nézte a földet a magas fiú. Stiles leült mellé. és ott várták a két gyereket, akik lehet nem is fognak visszajönni. a két fiú csak nézte a vizet. - na és... jártok Lydiával?
nézett félve Isaac Stilesra.
- nem hiszem.
Huhát én nagyon sajnálom, hogy olyan sokáig nem voltam.😳 Tényleg ne haragudjatok. Viszont köszönöm a 107 csillagocskát.😍
