- Isaac, Isaac! - szólitgatta a fiút Alison.
kezében szorongatva a levelet, könnyes szemekkel néz maga elé a fiú. újra a tengerparton ültek, ahol pár hete. ahol Isaac először volt a másik négy emberrel akik mostanra a legjobb barátai.
- minden oké? - kérdezte Lydia.
- hogy lenne oké Lydia? te nem érzed magad szarul? nem hiszem el, hogy nektek nem hiányzik!
- Isaac, nyugodj le. mi még ki se bontottuk.
a másik három egyszerre nyitotta fel. Alison olvasta el először. könnybe lábadtak szemei. Scott sokáig tartott benn a levegőt, már zsibbadt a feje tőle. csak ne sírjon. Lydia? na őt ez az egész jobban megviselte, mint bárki mást.
- srácok én - kezdi a vöröshajú. - szeretem őt és megváltozom érte.
- azt szeretné, ha továbbra is barátok maradnánk - helyesel a másik lány.
- ugye ő nem...
- nem Lahey, nem lett öngyilkos. ezt megírta nekem. elmegy máshova. gondolom messzire.
Lydia majdnem kibökte, hogy hova. de nem mondja, megígéri Stilesnak.
/egy évvel később/
- sas a fészeknek, biztosítva vagyok. elindulok! - mondta a komoly hang.
- vigyázz magadra sas!
Sas a hatalmas űrruházatban kilépett a fészekből, egyenesen le a Holdra. azonnal pattant is egyet. nyugalom, csináld úgy, mint a kiképzésen. már harmadik lépését tette meg amikor újra kiáltást hallott a fülében lévő készülékből.
- nagyon király vagy! most döfd le a zászlót aztán sipirc vissza!
- rendben.
magasra emelte karját majd erősen beleszúrta a zászlót a Holdba. Amerika újra elérte a Holdat!
- ez az Stilinski! gyere, gyere!
- megyek srácok!
visszaszállt az űrhajóba és azonnal kilőttek onnan. mindenki Stiles vállát veregette. sose volt ilyen boldog.
Alison, Lydia és Scott kijárta a gimit, ma volt a ballagásuk. Isaac épp akor végzett a Pizza Placnál. mind kaptak egy üzenetet. a Pokemon Seekers csoportba. ahová pontosan egy éve egy szót sem írtak.
stiles: oh hello! hehe... ezer meg ezer bocs, hogy eddig nem írtam. most se írok sokat, csak annyit, hogy a TV-t nézzétek nyolckor
lydia: TE MEGŐRÜLTÉL?
scott: buli van tesó, elballagtunk!
stiles: ja igen... gartulálok mindenkinek
alison: azt ugye vágjátok, hogy öt oerc van nyolcig?
lydia: ÚRISTEN HÁT TÉNYLEG ELMENTÉL ODA! ANNYIRA BÜSZKE VAGYOK RÁD!
stiles: lydia...néz ki
Lydia és Stiles az ablakon keresztül láttál meg egymást. a lány lesietett és szorosan magához ölelve csókolta meg a fiút.
Aaa, vége.
már egy éve (vagy másfél) hogy nem foglalkoztam ezzel a könyvvel. igaz már nem hiszem hogy olvassátok, de ért egy befejezés.
köszönöm; hogy ennyien betekintettek ide! meghajlok előtetek! sziasztok!
