Obsession [Harry Styles HU maffia fanfiction]

07.

- Rebecca! - dörömbölt egy férfi a hotelajtómon.
Ránéztem az órára.
23:37.
Ki a fene keres az éjszaka közepén?
- Ki az? - kiabáltam vissza.
- Harry küldött - érkezett a válasz fénysebességgel.
- Um, nem hiszem - válaszoltam zavarodottan.
A kezembe vettem a telefonomat, majd írtam Harrynek egy smst, hiszen már beírta a számát a telefonomba.
"Te küldtél bébiszittert?"
"Igen, remélem örülsz neki. Harry"
Kifújtam a bent tartott levegőt, majd kinyitottam az ajtót.
A férfi azonnal megragadott, és kirántort a szobámból. Mielőtt sikíthattam volna, kezét a számra tapasztotta. Szívem őrült tempóban dübörgött a mellkasomban, azt hittem kiugrik a helyéről.
A kijárat felé toloncolt. A hotelben sehol nem volt senki, senki, aki megállíthatná.
Ahogy kiértünk az épületből, levette a számról a kezét.
- Formás kis nőt szedett Styles össze - rántott jobbra - Még sosem láttam nővel.
- Segítség! - ordítottam fel.
A férfi a vállára dobott, majd a kivilágított, üres utcán sétálni kezdett velem.
Teljesen természetesen tette a dolgát, mintha mi sem történt volna.
Szemeimből potyogtak a könnyek, püföltem a férfit, ahol csak értem, ajkaimat pedig folyamatosan sikolyok hagyták el.
Nem ért semmit sem.
- Mi a fasz - hallottam egy ismerős hangot.
Louis.
A férfi ledobott a válláról, szószerint. Óriási puffanással estem a földre a majdnem két méter magas idegen férfi válláról.
- Louis Tomlinson - fordult felé.
Louis sokkal alacsonyabb és kisebb termetű volt nála. Esélye sem lehetett volna a kigyúrt férfi ellen.
- Chapster üzenetet küld - ragadott meg a támadó - Ha Harry nem tesz eleget a követeléseinek, a lány meghal.
A lány meghal.
Mégis hogy a fenébe kerültem egy túszejtő mizériába?
- Engedd el - sziszegte Louis.
A férfi elővett egy kést.
- Nem vagyok humoros kedvemben - mondta, majd a kést a torkomhoz szorította - Egy rossz mozdulat, és vége a játéknak.
- Mit akar Chapster? - kérdezte Louis hirtelen.
-  A várost - jelentette ki egyszerűen.
Louis egy pillanatra mögénk nézett, majd újra felszólalt:
- Egy golyóval a csigolyáid között nehezen.
Ekkor óriási durranást hallottam.
A férfi kezéből kiesett a kés, majd összeesett mögöttem. Azonnal elrohantam tőle. A lövés mögöttünk sült el.
- Harry - suttogtam.
Közelebb lépdelt hozzám sietősen, majd megfogta államat.
Sosem hittem, hogy egyszer ennyire fogok örülni Harrynek.
- Megsérültél? - nézett végig alaposan.
Szemeim könnybe lábadtak, és hamar zokogni kezdtem. Térdeim feladták a szolgálatot, összerogytam, de Harry elkapott.
- Mi történt? - zokogtam.
Tekintetemet a holttestre vezettem. Szemeimet eltakarva sírtam.
Meghalt.
Óriási vértócsában feküdt, ami egyre csak nőtt.
Harry Louisra nézett, majd közelebb húzott magához, és belecsókolt a hajamba.
Pár percig összebújva ültünk a földön, végül a kezében cipelve elsétált a fekete, már ismerős Range Roverig, és beültetett. Szemeimből a könnyek szaporán folytak. Bekötötte az övemet, majd még egyszer leellenőrizte, hogy nem-e sérültem meg. Arcomról letörölte a könnyeket, majd átsietett a vezető oldalra, és ő is beült.
Néma csend volt az autóban, halk zokogásom töltötte be a belsejét egyedül.
Hamarosan felkanyarodtunk a már szintén ismerős óriási házhoz, Harry házához.