Obsession [Harry Styles HU maffia fanfiction]

09.

- S-sajnálom - nyögtem ki.
Harry az íróasztala mögött ült. Felnézett a papírjairól, majd lerakta őket maga elé.
- Tudod, Rebecca - karjait keresztbe fonta -, nem vagyok a második esélyek hívője. Nem hiszek a könyörületben - felállt és elindult felém - Sose mutatok szánalmat.
Szemei elsötétültek, ajkait összepréselte.
- Az enyém vagy - morogta - Vedd tudomásul.
- Nem - hangom beleremegett.
Felhúzta szemöldökét.
- Pardon?
- Nem vagyok senkié sem - hangom még mindig határozatlanul csengett az üres szobában - Főleg nem a tiéd.
Ajkait mosolyra húzta, higgadtan állt előttem. Lenézett cipőire, majd hirtelen mozdulattal a falnak szegezett.
- Én nem adok kegyelmet, senkinek - mondta lassan - Az, hogy te ma megmenekültél, nem jelenti, hogy túléled a holnapi napot is.
- Akkor ölj meg - kezeimmel próbáltam eltolni magamtól őt, de úgy állt, mint a cövek.
- Megbocsáss? - ráncolta homlokát.
- Nem leszek a bábod, akit úgy mozgathatsz, ahogy kedved tartja.
Féloldalas mosolyra húzta száját. Nyelvét kidugta, hogy benedvesítse ajkait, csípőjét enyémnek tolta.
- De, Rebecca, kicseszettül az leszel.
Némán álltam előtte. Ellépett tőlem, és a fegyveres szekrényéhez indult. A szívem a torkomban dobogott. Kinyitotta a zárat, majd megállt a polcok előtt. Kínzóan lassan mozgott, leemelt egy fegyvert a legmagasabb pontról.
Hangosan nyeltem egyet.
- Nem öllek meg - nézte a kezében lévő lőfegyvert - még - tette hozzá mosolyogva.
Kifújtam a bent tartott levegőt.
- Túl egyszerű lenne, szeretem a komplikált dolgokat - felnézett rám - Ez a fegyver az apámé volt. Tőle örököltem, amint betöltöttem a 20. életévemet - beszélt hozzám higgadtan - A családunkban van egy furcsa szokás, amelyik férfi eléri a megfelelő kort, ami jelen esetben a 20, át kell vennie a családot.
- Ezt nem értem - ráncoltam a homlokomat.
- Ez a fegyver amolyan családi ereklye. Ezzel ölte meg apám a nagyapámat, hogy átvehesse a maffiát - felhúzta szemöldökét - Apám is pont ott esett össze, ahol állsz.
Szemeim kikerekedtek, és elpattantam a helyemről. Harry ajkait ördögi féloldalas mosolyra húzta.
Telefonja végszóra csörögni kezdett. Kizavart a szobából, némán lecsoszogtam a földszintre.
A konyhában álltam, töltöttem magamnak egy pohár vizet.
Harry megölte az apját, a sajàt szülőjét, csakhogy átvegye a bandát. Szédültem a sok gondolattól. Ha egy szerettét képes volt hidegvérrel meggyilkolni, akkor engem nyugodt szívvel dobna a folyóba kővel a sarkamon.
Az ajtó felé rohantam, újra. Kezeimet a kilincsre tapasztottam, majd kirántottam az ajtót. Harry telefonnal a fülénél rohant le a lépcsőn. Sikítva futottam ki a házból, egészen a kerítésig jutottam, ahol megdermedtem. Négy férfi lépett be rajta.
- Hova hova? - kérdezte a fekete hajú.