Obsession [Harry Styles HU maffia fanfiction]

08.

- Mi történt? - kérdeztem amint beértünk a házba.
- Mindent meg fogsz érteni - motyogta, majd befektetett az ágyába.
- Nem, Harry! - kiabáltam - Az imént elraboltak és majdnem megöltek, és elvárod, hogy hagyjam annyiban?!
- Pontosan - guggolt le elém, majd rám húzta a takarót.
- Nem - lerúgtam magamról a paplant, és megpróbáltam felkelni az ágyból, de Harry egyszerűen visszalökött.
- Reggel elmagyarázok mindent - túrt hosszú, göndör hajába - De most aludj.
- Azt írtad küldtél bébiszittert - motyogtam.
- Louist küldtem - húzta fel a szemöldökét - Itt felejtetted a pulóveredet.
Kezemet a számra tettem.
- Tehát ő egy teljesen vadidegen ember volt?
- Holnap - mondta, majd felállt.
- Te nem alszol? - kérdeztem.
- De - felelte egyszerűen - Csak a vendégszobában.
- Harry, félek - motyogtam.
Megállt, majd rám nézett. Szemeivel arcomat fürkészte, végül sóhajtott egyet. Lerúgta cipőjét és befeküdt mellém az ágyba. Arccal felé fordultam.
- Nem kell félned - morogta halkan - Mellettem sosem kell félelmet érezned.
Az utolsó mondat, amire emlékszek.
Szemeim leragadtak, majd mély álomba merültem.
                                
                               ***

Reggel, amikor felkeltem az eső kopogott az ablakon. Oldalra fordultam, szemeim Harryre kalandoztak.
- Jó reggelt - köszönt.
Némán ajkaimra haraptam. Kisimítottam az arcomból néhàny rakoncátlan tincset, majd tenyeremet fejem alá tettem.
- Miért engedted be tegnap a férfit?
- Azt írtad küldtél valakit, azt hittem őt - motyogtam.
Harry csendben figyelt , kezeit ő is feje alatt pihentette.
- Mi történt tegnap?
Harry a hátára feküdt.
- Gyere velem - mondta rideg hangon.
Felálltam az ágyból, majd utána indultam.
A dolgozó szobája előtt megállt előttem, nekem háttal.
Kezét a kilincsre helyezte.
- Amit itt látni fogsz, annak a házban kell maradnia - jelentette ki hátborzongatóan nyugodt hangon.
Halkan elsuttogtam egy "oké"t, majd benyitott a szobába. Elindult az íróasztal felé, és elővett egy kulcsot. Azzal a kezében a szekrény felé sétált, majd kinyitotta azt.
- Tessék - állt félre.
A szekrény dugig tele volt fegyverekkel. Sosem láttam még pisztolyt, de itt legaláb tíz darab volt. Nem értettem a fegyverekhez, ezért csak annyit tudok megmondani, hogy körülbelül húsz darab lehetett a szekrényben.
- Louis nekem dolgozik - kezét keresztezte maga előtt - És meg jó páran.
Harry nem nézett rám, szemeit a szekrény tartalmán legeltette. 
Lábaim remegni kezdtek a fegyverekre láttán.
Bérgyilkos? Maffia?
Hátrálni kezdtem lassan.
- Rebecca - szólt Harry.
Nem figyeltem rá, kezeimmel a kilincset kerestem.
- Rebecca - ismételte el lassan, majd közeledni kezdett.
Figyelmenkívül hagyva őt, kirohantam a szobából, le a lépcsőn. Harry szorosan a nyomomban volt.
Kirohantam a házból, míg ő folyamatosan a nevemet kántálta idegesen.
- Azonnal állj meg - ordította.
Nem tettem meg.
Óriási durranást hallottam, majd valami csattant mellettem a fűben. Megálltam, ledermedtem.
Lőtt egyet.
Két kéz a derekamra csúszott hátulról, majd felkapott és a vállára dobott.
Némán tűrtem, ahogy visszacipelt a házába.
Amint beértünk, bezárta az ajtót, majd szószerint ledobott a konyhapulta.
Rohadtul mérges volt.
Keze lendült, majd óriásit csattant az arcomon.
Fejemet lehajtottam, szemeim könnybe lábadtak.
Nem ismertem magamra. Régen már ordibáltam volna ilyen helyzetben, azonnal leléptem volna. Most pedig némán tűröm, ahogy megaláztatást és a lekezelő viselkedést.
Féltem.  Tőle.
- Azt mondtam, hogy ami a szobában van, ott is marad - mondta teljesen higgadt hangon.
Közelebb lépett, kezeit lábaim mellé tette, ahogy ránehézkedett a konyhapultra.
- Ha beszélek elvárom, hogy rám nézz - beszélt.
Nem csináltam semmit.
- Az enyém vagy - mondta teljesen természetesen - És azt teszed, amit én mondok.
Óvatosan felnéztem rá.
- Remélem nem kell elmagyaráznom még egyszer - köpte felém, majd egyszerűen elsétált.