How to be a Dragon Rider? (Hungarian) SZÜNETEL

VII.fejezet

A vacsora csendben telt. Mindenki gondolkozott tudatalattijában. Egyesek boldogan tervezgették a jövőjüket az enyémmel összefonódva, mások a menyegző lezajlását gondolták át. Én Gemstone-nal beszéltem, és elmagyaráztam neki a bajaimat. Megértően hallgatott, csak néha -néha szólt közbe. Kész rémálom ez az egész.

Hirtelen halk szólítgatásra lettem figyelmes. Savannah! Savannah! Hajtogatja. Értetlenül körül kémlelek, végül rájövök, hogy ez kétségtelenül csak is a fejemből jöhet. Belépek az elmémbe, majd megnyitom a kiskaput, hogy a hang be tudjon törni.

Savannah! Figyelj ide! Óvatosan beszélgess Gemstone-nal az elmédben! Vágott rögtön a közepébe.

Ugyan miért? Értetlenkedtem. Hirtelen felkaptam a fejem, ugyanis Edmund elnézést kért, majd kibandukolt a teremből. Ernesttől még ezerszer meg kérdeztem, hogy miért kell vigyáznom magamra, de nem tudta megmondani. Végül megszakítottuk a kapcsolatot, én pedig vállat vonva ettem tovább. Percekkel később örült fejfájás tört rám. Sziszegni kezdtem, meg dörzsölni, de nem segített. Pillanatokon belül szavak ismétlődtek a fejemben. Gyeree! Gyeree! Suttogta nyújt a rövid szót. Apa már nagyon aggódott, amiért rohamosan tört rám, de tudtam, hogy csak egy erős ember szeretni betörni a gondolataimba. Már vagy öt perce fáj a fejem, és ismétlődnek a szavak. Végül be adtam a derekam. Felálltam a székről, és elnézést kérve kirohantam a folyosóra. Kitéptem a nehezen nyitható ajtót, majd a folyosó hűvös falának dőltem. Jót tett ez a csend és hűvös levegő. Csak a lélegzett vételem hallatszott. Ekkor megint hallani kezdtem a susmorgást. Gyeree! Gyeree! A fejemet fogva ráztam azt, és csak a "Nem!" szócskát ismételgettem.

Csak nem félsz? Suttogta egy ismerős hang. Éreztem, hogy gonoszul vigyorog, pedig nem láttam, hogy hol van. Méregesen kémleltem a hang irányát, hátha meglelem.

Én? Ugyan! Mitől is félhetnék? Forgolódtam. Hirtelen nekiütköztem valaminek, ami a karjaiba zárt, és szorosan tartott maga elõtt.

-Amíg itt vagyok, senkitõl sem kell tartanod.-suttogta a fülembe egy ismerõs férfi hang. Ijedten kimásztam ,,karmai"közül és elé siettem, hogy lássam, hogy ki volt az. Edmund vigyorgott rám eszelősen. Nagyon szuszogva lépkedtem hátra, és mire beléptem volna az ajtóhoz, az nem volt a helyén. Ijedten tapogatództam, de nem leltem. Hirtelen sötétség terült elém. Felpillantottam, és Edmund nézett le rám, kifejezéstelen arccal.

-Nincs meg az ajtó?-simíttatta a falat.

-Mondd meg mit akarsz!-ráncoltam rá a szemöldököm. Elégedetten lepillantott, majd tovább simogatta. Azt hittem meg fog szólalni, de tévedtem.

-Bökd már, ki hogy mégis mit vársz tőlem!!- kiáltottam teli torokból, a véget szinte már sikítottam. Féltem. Elképzelésem sincs, mégis mit akarhat. Lenézett, mire összeugrott a hasam. Közeledett, mire hátráltam. Már a falnál voltam, de még mindig nem állt meg. Előttem két méterrel, kimondott egy cifra szót, amitől a csuklóim a falhoz ragadtak. Ijedten huzigáltam, hátha sikerül, de akkor elém termett. Felpillantottam, és mintha a halállal néznek farkas szemet, ráncoltam a szemöldököm. Megfogta az arcom, és a tenyérébe szorította. Nem mertem sikítani, hátha tesz velem valami rosszat. Közelebb lépett, és a szemembe nézett.

-Soha ne becsülj alá egy uralkodó ivadékot, szívem.-mondta lassan, alig hallhatóan. Akkor fogta magát, és a számat, a sajátjához nyomta. Nem igazan tudtam ellenkezni, de annyit tehettem, hogy csukva tartom az ajkaimat. Mérges volt, amiért ellenkeztem, ezért tovább próbálkozott. Később belátta, hogy reménytelen, elengedte az arcomat, és sarkon fordulva szépen elsétált. A távolban, mielőtt eltűnt volna, láttam, hogy meg áll és felém fordul. Vízszintesen tartja bal kezét, aztán hirtelen belém csapott egy nagy szellőlöket. Csak annyit éreztem, hogy valami kicsapódik mögöttem, és a földre zuhanok. Behunytam a szemem. Erősen csapódtam a talajhoz. Szinte víz hangzott. A testem alatt nagy darab fa elemek voltak, éreztem.

Köszönöm szépen, a 360 megtekintést és a sok vote-ot!!