I'm a Fucking Princess (Befejezett)

~5. rész~

Reggel a 3 lány keltett engem 9 óra tájékában. Miután felöltöztem Dorian lelkesen csörtetett be, majd elmondta, hogy ma mit kell csinálnom.

+TimeJuuump+ [Másnap 17 óra]

-Sarah, képzeld mi is mehetünk a koronázási bálodra! - ugrált boldogan Anna.

-Komolyan? - nyíltak tágra a szemeim, mire én is elkezdtem ugrálni.

-De nem szabad beszélgetnünk veled - szontyolodott el Nicol.

-Meg amúgy is - vágott perverz fejet Donna - ő nem is tenné, mert Dorian elhívta őt!

-Vááá! - ugrottam rá a gyakorlatilag paradicsom fejű lányra - annyira boldog vagyok!

-De erre most már nincs időnk! - sürgetett a barna hajú - fel kell készítenünk téged, aztán pedig magunkat is.

Egy még számomra is túl gyönyörű és csicsás ruhával jöttek elő.

-De ez nagyon sok, nem? - hitetlenkedtem.

-Hidd el, még kevés is. Ez a te tiszteletedre rendezett bál! - emelte fel a mutatóujját Nicol fenyegetően.

Sóhajtva magamra húztam a darabot.

-De ez nehéz! Lehúz a ruha! - nyarvogtam.

-Kibírod - legyintett Donna.

Köszi...Még Donna sem áll mellém ilyenkor. Ez milyen már?

Közben megtanultam magassarkúba járni, mert sajnos muszáj volt. Most is azt kaptam hatalmas sarokkal.Kb 12 centit emelt rajtam. Már nem ezett nehezemre járni benne, de azért furcsa volt. Akkor is.

-Lányok, kérlek elég lesz egy kis szempillaspirál is, nem akarok bohócnak öltözni - tartottam az arcom elé védekezően a kezem - megígérem, ha ezt megcsináljátok, akkor nem nyarvogok többet.

-Te lány - sóhajtott Donna - veled nem lehet bírni...

Így történt az, hogy nem kaptam 3 kiló vakolatot.

Miután a hajamat megcsinálták jöhetett az ő készülődésük is. Miután meglettek (el kell ismernem, mind a hárman csodásan néztek ki) filmhez illően ballagtunk le. Végül sok sikert kívánva elváltunk egymástól én pedig egyedül maradtam.

Hogy izgultam-e? Az nem kifejezés! Egy kissé remegve mentem oda anyához, aki kettő idősebb nővel beszélgetett.

-Szia anya! Szép estét! - pukedliztem a két hölgynek.

-Oh kicsim! - mondta németül az öregebbik - annyira örülök, hogy végre láthatlak. Milyen nagy lettél! És milyen csodaszép!

-Azt mondja, hogy örül, hogy láthat... - próbálta volna fordítani nekem anya.

-Tudom - mosolyodtam el. Azt hiszem erre voltak jók a német órák.

-Lehet, hogy badarságot kérdezek - kezdtem szintén németül - de maga nem anya rokonja véletlen? Nagyon hasonlítanak.

-Dehogynem! - mondta mosolyogva - én az anyukája vagyok, a mellettem lévő személy pedig anyukád testvére, Németország jövendőbeli királynője. Tegezz csak nyugodtan, aranyom.

-Fantasztikus - játszottam tovább a szerepemet - azt hiszem én most megyek és körülnézek. További jó szórakozást! - pukedliztem és akármennyire is illetlenség volt de otthagytam őket.

-Eszedbe ne jusson alkoholt inni - hallottam meg mögűlem Dorian hangját.

-Ez fájt - kaptam a szívemhez - most búcsút mondhatok a piának. Pedig olyan felpezsdítő.... nem mellesleg. Neked nem Nicollal kéne éppen nyálcserézned?

-Ne így mondd - kapta zavartan oldalra a fejét. Hm... zavarba jött.

-Na mindegy, ti csak turbékoljatok én addig megyek iszok valamit.

-De nem alkoholt!

-De nem alkoholt... - sóhajtottam.

Mivel féltem, hogy majd Dorian azt is meglátja, hogy ránézek csak a piára is valamilyen hatodik érzékével, ezért úgy döntöttem, hogy nem iszok ma. Mindenki jobban jár vele, talán én is. Mivel nem akartam igazán a bulim részese lenni elmentem egy eldugottabb helyre, ami olyan volt, mint egy hatalmas erkély. Már teljesen sötét volt, pedig csak este 8 körül lehetett az idő. Amikor megérkeztem csak két fiút láttam a padon ücsörgöni és beszélgetni. Mondjuk az egyik csak ijesztő életunt képpel ücsörgött, a másik pedig beszélt hozzá. Ha az a csávó mosolyogna esetleg háreme is lehetne. Egy nőt meg egy férfit láttam még csókolózni, de már nem volt kedvem tovább nézelődni, inkább rátámaszkodtam a korlátra és egy hatalmasat sóhajtottam. Nem akarok itt lenni. Túl puccos ez a hely. De màr nincs visszaút. Megtettem az első lépéseket és ezáltal az utolsókat is köteles vagyok. Ez totál szívás. Gondolatmenetemet idegesítő suttogás zavarta meg.

-Az a lány nem Sarah? Tudod, az az új hercegnő! Menj és beszélj vele. - mondta az a srác aki még mindig szegény másiknak lökte a dumát.

-Eszembe sincs, tegnap még közember volt, biztos vagyok benne, hogy neveletlen.

-Az még oké - fordultam feléjük mire a dumagép elsápadt. Na jó, lehet, hogy nem kellett volna ilyen hamar robbannom... -, hogy tűröm, hogy rólam van szó a hátam mögött, de azért nem kéne rögtön neveletlennek nevezni, csak mert 17 évemet átlagos emberként éltem le - komorodtam el.

-Mélységesen sajnálom Sarah hercegnő - hajolt meg dumagép - Nataniel herceg nevében is elnézést kérek.

-Most ismerted meg erre már is fejet hajtasz neki? Idióta tökfej - szűrte ki a fogai közül lenézően a másik.

-Ne már Nataniel, tudod, hogy nem erről van szó!

Az említett megforgatta a szemeit, majd felállt. Úristen! De kicsi. 165 centi talán? Hát erősen le kellett néznem rá az biztos. A +12 centivel vagyok 182 centi.

-Nincs mondani valóm számodra. Kopj le, mert idegesítesz - mondta ugyan azzal az idegesítő életunt képpel - Nincs energiám a hozzád hasonló utcai kölykökhöz.

-Bocs, hogy az én fenekem nem egy palotába volt kinyalva.

-Pedig jót tett volna neked - monda lenézően, ami hülyén hangzik, mert egyébként fel kellett néznie.

Lenézzük a másikat? Legyen.

-Ezt leveszem, még mielőtt kitörne a nyakad - vigyorogtam rá, majd levettem a magassarkúimat. Még mindig nagyobb vagyok nála, de már a szememig ér és nem a melleimig.

-Most a méretemet sértegeted? - húzta össze a szemeit.

-Dehogy - legyintettem - csak szívességet tettem.

-Tudod mi lenne igazán szívesség?

-Hallgatom - húztam félmosolyra a számat.

-Ha felvennéd azt és eltipegnél benne - mondta rezzenéstelen arccal.

És ÉN még azt hittem, hogy egy nagyon helyes fiú. Ez egy szörnyeteg.

Sóhajtottan egy hatalmasat, majd felkaptam a cipőimet.

-Bocsi a műsorért... izé - fordultam a kínosan álldogáló dumagéphez.

-Terry -segített ki.

-Szóval elnézést, Terry. - mosolyogtam bájosan - Neked meg - fordultam Nataniel felé gyilkos tekintettel - A soha viszont nem látásra!