I'm a Fucking Princess (Befejezett)

~16. rész~

Reggel lassan nyitottam ki a szemeimet és boldogan vettem tudomásul, hogy végre sikerült aludnom. De még milyen jót. Mosolyogva fordultam Nataniel felé, aki még mélyen aludt. Eszembe jutott a tegnapi nap, mire sikerült elfojtanom egy izgatott sikítást. Visszaballagtam a szobámba. Benyitottam, majd megláttam Doriant és a lányokat.

-Hát ti? - néztem a fehér csipkés anyagra, amit a lányok türelmetlenül forgattak a kezükben.

-Végre! - kiáltott fel Donna - gyere, Dorian leméri a méreteidet - tolt a mérőszalagokkal teli fiúhoz, aki mellett Anna fegyelmezetten állt ceruzával és egy papírral.

Miután sikeresen lemértek, Nicol lépett mellém és nemes egyszerűséggel kilökött az ajtón.

-Meg kell csinálnunk a ruhád,addig menj le az aulába, ott majd táncórád lesz.

-Ő....oké - pislogtam, majd zavartan leballagtam az említett helységhez.

Miért csinálnak nekem a lányok hirtelen ilyen titokban ruhát, és miért kell táncra mennem? Miközben a dolgokat próbáltam fejben összerakni (természetesen sikertelenül), megérkeztem az aulába, ahol Nataniel ácsorgott és éppen egy nővel beszélgetett.

-Itt meg mi készül?

-Hát nem tudod? -szörnyedt el a nő, és mint ha kicsit meg is sértődött volna.

-Nem. Mi lesz itt? Úgy értem miért kell táncórát vennem, ráadásul még Nataniel is itt van? Halvány lila gőzöm sincs, hogy mi lesz itt!

-Nem tudsz a saját esküvődről? - kezdte Nataniel lenézően.

Jé! A régi életunt,lebecslő Nat visszatért.Hát hiányzott, már nagyon.

-Esküvő? Veled? Mármint mikor?

-Igen, ma - bólintott.

-De...de miért most kezdünk el táncórát venni? Ezt nem hetekig kéne gyakorolni?

-Figyelj drága - nézett rám a nő, és már biztos voltam benne, hogy valamivel megsértettem - se nekem, se neked nem volt erre időnk. De elég a fecsegésből. Egy, kettő! - tapsikolt.

Sajnos keringőt kellett tanulnunk. Egy az egyik legutáltabb táncfajtáim közül. Ugyan egymás lábára sosem léptünk rá, de eléggé élettelenül nézhettünk ki, hiszen mind a kettőnkből sütött, hogy azt az egészet a hátunk közepére sem kívánjuk. Természetesen Nat egész végig közel volt hozzám, arról nem is beszélve, hogy a derekamat, sőt a kezemet is fogta, de semmi energiám sem volt ezzel foglalatoskodni. Másfél órát ledaráltunk szünet nélkül, mire Dorian értünk jött.

-Mi az - mosolygott rám - sok volt mára a törpéből? - mutatott Natanielre.

-Ch..Szolga létedre mekkora a szád - nézett rá Nat villámló szemekkel.

-Gyere, elkísérlek a következő állomásra - karolt belém Dorian, majd elindultunk.

Utoljára visszanéztem Natanielre, aki épp akkor rúgott bele a falba, utána már csak a távolodó alakját láttam. Úgy voltam vele, hogy nem kérdezek semmit, ez maradjon az ő problémájuk.

+TimeJuuump+

-Kész a ruhád - hallottam a lányok hangját a szobámból, ugyan is Anna éppen a hajamat csinálta a fürdőszobában. Kifejezetten ügyesen bánik a hajammal. Én mondom, hihetetlen lett. Hálásan pillantottam rá, majd megöleltem, miközben megköszöntem a segítségét. Kibattyogtam, majd miután megláttam a ruhámat örömkönnyek lepték el a szemeim. Odafutottam Nicolhoz és Donnához, és szinte rájuk vetettem magam.

-Ez meseszép - ugráltam, majd magamhoz öleltem a darabot.

-Örülök, hogy tetszik - törölte meg Donna a homlokát, mire mindenki elmosolyodott, és közös ölelkezésbe kezdtünk.