I'm a Fucking Princess (Befejezett)

~8. rész~

Másnap a három lány ébresztett. Egy hatalmas mosollyal az arcomon keltem.

-Várj már...neked nem szomorúnak kéne lenned? - húzta fel a szemöldökét Nicol.

-Ilyet nem illene kérdezni - csapta tarkón gyengéden Donna.

-Semmi bajom - mosolyogtam - fiúk után hülyeség siránkozni, főleg ennek a strébernek! Meg sem engedhetném magamnak, hogy fiúkkal beszéljek - mutattam magamra - Egyébként fénykoromban olvastam sok romantikus könyvet és utálom a rinyálós lányokat.

-Ezt a hozzáállást szeretem, csajszi! - veregetett vállba Donna - Akkor nyomás öltözködni egy-kettő! - csapta össze a tenyereit.

Miután felkészültem a reggelire Dorian kíséretében elindultam az étkezőbe. Ez csak egy családi reggeli. Általában anyám és én tartjuk, miközben rengeteget nevetünk és néha kenyérdarabokkal dobáljuk a kiszolgálókat, akik mosolyogva csóválják a fejüket. Legalábbis ebben a hitben éltem addig a pillanatig, amíg meg nem pillantottam Natanielt és az anyját. Először egy kicsit sokkolt a dolog, ráadásul amikor a fiúra néztem lesütöttem a szemeimet és rossz érzés járta át minden porcikámat. Motyogtam valami jó reggelt félét aztán helyet foglaltam anyám mellett. Ők, Norával izgatott fecsegésbe kezdtek, míg Nataniel és köztem szikrázott a levegő ... leginkább az én részemről. Míg ő unottan bámult engem, addig én háromszor próbáltam megfojtani, kétszer az asztalba verni a fejét és egyszer kiszúrni szemeit. Persze mindezt csak tekintetemmel, mivel nem mertem volna ezt élőbe is megcsinálni hiszen túl sok lett volna szemtanú.

Viccet félretéve, pedig csak a kaját bökdöstem, néztem magam elé miközben éreztem a tekintetét rajtam. Kínosnak tűnő percek múlva, a reggeli végezetével felviharoztam a szobámba, becsuktam az ajtót és rádőltem az ágyamra.

-Valami baj van? - kérdezte Anna, miközben fel pislogott rám.

-Csak egy kicsit össze vagyok zavarodva - paskoltam meg fejét, mire mosolyogva elhessegette a kezem.

-Gyere vegyél egy fürdőt, mielőtt el kéne menned lovagló órára! - csörte tett ki Donna a fürdőszobából.

-Lovagló óra? - húztam el a számat majd egy párnát a fejemre rakva egy fájdalmasat nyögtem.

Miután készen lettem a fürdéssel és a lányok rám adták a lovagló ruhát morcos arccal baktattam le az udvarra Dorian mellett. Azt elfelejtettem említeni, hogy Dorian a kísérőm, aki mindenhova kísér és fejben tartja hogy mit mikor kell csinálnom. Mikor az udvarra értünk az első dolgom volt megpillantani Natanielt, majd egy hatalmas grimaszol az arcomon Dorian felé fordulva megkérdezni, hogy "Ez mégis mi a francot keres itt? Engem követ vagy mi?" Dorian válasza persze csak egy "A hercegnők nem beszélnek csúnyán" kijelentés volt. Egy hatalmasat engem előre lökve eltávozott így hát egyedül maradtam Nataniellel és a feltételes oktatómmal.

Miután bemutatkoztam a kb. 30 éves nőnek, és ő is meghajolva bemutatkozott elkezdődött minden alap dolog átnézése.

-Elnézést kérek de megkérdezhetném hogy Nataniel herceg mégis mit keres itt? - biccentettem az említett felé.

-Nataniel-hercegnek kötelessége megnézni a jövendőbeli jegyese lovaglási óráját, aztán pedig ketten elmennek egy fél órás lovagló útra. Ez mától rendszeres lesz.

A fülemet sértő kijelentés hallatán, nyálamat félre nyelve köhögni kezdtem amit a tanárom nem tudott hova tenni.

-Ez valami szabály vagy mi? - vettem egy hatalmas levegőt.

-Nora királyné és Amanda királyné találták ki ezt a módszert, hiszen látják hogy nincsenek túl jóba. Ők párterápiának nevezik, ami kicsit furcs, mert gyakorlatilag maguk együtt sincsenek- világosított fel.

Így történt azt, hogy miután túl gyorsan letelt az első lovaglóórám, Nathaniel mellé vezetve mögé kellett ülnöm, majd egy erdős helyre lovagolni totál kettesben. Mikor hallótávolságon kívülre értünk az emberektől Nataniel megszólalt.

-Hidd el, én ugyan úgy nem akarom ezt mint te, szóval kérlek ne panaszkodj értem hogy mit érzel.

-Tökéletes .Végre valamiben egyetértünk - mondtam kissé szarkasztikusan.

Felsóhajtott. Az út további része kínos csendben telt amit igazából eléggé meguntam szóval örültem mikor vége volt, főleg azért mert nem történt semmi.

-Párterápia első része kipipálva, habár semmi változást nem észleltünk szóval folytatnunk kell kicsit többel - hallottam az oktatóm hangát, aki éppen anyámmal és Norával beszélgetett. Egyszerre néztünk egymásra Nataniellel és a tekintetünk rögtön elárulta, hogy ezt egyikünk se akarja. Egyáltalán nem...