I'm a Fucking Princess (Befejezett)

~12. rész~

Másnap korán reggel anya és Nora magukhoz hívattak minket, így sajnos nem volt más választásunk... szembe kellett néznünk velük. Azóta nem beszéltem anyámmal, amióta bezáratott a liftbe. Nem kell rögtön arra gondolni, hogy ettől megutáltam. Semmi bajom sincs vele. Tudom, hogy csak jót akart nekem. Csak ilyenkor semmi jó nem sül ki belőle.

Tehát, vonakodva de elmentünk anyám szobájába úgy, hogy egyikünk sem volt túl boldog a bilincseléstől, mert már időközben kissé irritálóvá vált. Amikor beértünk anya és Nora ült bent. Szó nélkül megpaskoltak két egymás mellett levő széket amikre később mind a ketten leültünk, ők pedig rögtön a lényegre tértek.

-Azt szeretnénk hogy csókolózzatok- jelentette ki Nora tárgyilagosan.

-Tessék? - fordult felé Nataniel, kicsit bosszús tekintettel, mire az anyja lágyan elmosolyodott.

-Jaj kincseim - legyintett Amanda -tudjátok hogy nekünk nem volt jó gyerekkorunk, legalább a tiéteket had élvezzük kicsit.

-Miért kéne nekünk ezt csinálni? - néztem rájuk kétségbe esve.

Anya egy nagyot sóhajtott, majd meg szólalt.

-Akkor...Sarah, fogd ezt a sütit - nyomta a kezembe Nora a csokidarabkákkal ellátott édességet.

-Felezzétek el - mondta anya, mire elkezdtem volna kettétörni - Á-á-áh, nem így! Vedd be a feléig a szádba - mondta, majd Natanielre mutatott - hajolj közelebb hozzá.

Látszott rajta, hogy gondolkozik. Először a bilincsre nézett, majd a szemembe, aztán szépen lassan közelített felém. Egy pillanatra leblokkoltam, de vártam, hogy Nataniel cselekedjen, hiszen ő a fiú. Megfogta az állam, mire (a hangosan dobogó szívem miatt) halkan hallottam ahogy anyáink kislányos "úúú"-zásba törnek ki. Gyakorlatilag megszűnt körülöttünk a világ. Szépen lassan leharapta a másik felét, majd Norára nézett, akinek már kamera(!?) volt a kezébe.

-Ez nagyon romi volt - törölgette anyám a szemeit.

Még nem nagyon jutottam szóhoz, ezért kínosan ücsörögtem tovább. 5 perc múlva végre elálltak a témától, majd kiszabadítottak.

Ezek után elmeséltem a lányoknak akik miután kiugrándozták magukat hirtelen komolyan néztek rám.

-Amanda szeretne veled valamiről beszélni kettesben - nézett rám Donna.

-Miről?

-Szerintem jobb, ha ott tudod meg - mondta Anna - nem szeretnénk lelőni.

-Hát jó - sóhajtottam.

Kopogás nélkül benyitottam anyához, aki rögtön az előtte lévő székre mutatott, amire rögtön leültem.

-Nem fogok kertelni - nézett anyám komolyan, mire bólintottam - Egy herceg házassági ajánlatot küldött, amit kedvesen elutasítottunk, de valaki meghívta ide a nevünkben, így azt hiszik, hogy még is lehet róla szó.

-És akkor ez rossz?

-Igen - bólintott - nagyon rossz. Szinte mindent meg kell majd nekik csinálnunk. Ez amolyan vendég szabály. Enyém az apja, azt majd én elintézem, tiéd a herceg.

-Rendben - mosolyodtam el keserűen - De várj... Nataniellel mi lesz?

-Sajnálom kicsim, de sajnos azon a két napon nem beszélhettek kettesben és nem találkozhattok, a félreértések elkerülése miatt.

Kis csönd után, miután összeraktam mindent megszólaltam.

-Ő ezt tudja?

-Még nem, de ha most sietsz, akkor eltudtok menni a lovaglásotokra és eltudod neki mondani. - vigyorgott.

-Jajj anya, miért érzem azt, hogy te jót akarsz nekem de sosem sikerül? - mosolyogtam, mire megrántotta a vállát és egy adag papír felé fordult, ami gondolom azt jelentette, hogy a beszélgetésnek vége van.

+TimeJuuump+

Miután elküldtek minket a szokásos lovaglásunkra görcsben álló hassal ültem be Nataniel mögé. Féltem a reakciójától. Mikor már visszafelé tartottunk nagy levegőt vettem és belekezdtem.

-Van egy hírem.

-Jó vagy rossz? - pillantott rám a szeme sarkából.

-Hát azt majd te döntöd el...

-Hallgatlak.

-Hát történt egy kis félreértés, amiért egy herceg, aki amúgy megakarja kérni a kezem, ideutazik és addig a gyanakodás elkerülése miatt két napig nem találkozhatunk és nem beszélhetünk.

Nataniel arca elsötétült és semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni róla.

-Rendben - motyogta, majd miután odaértünk szó nélkül leszállt és elvágtázott.

Jól kezdődik...