I'm a Fucking Princess (Befejezett)

~13. rész~

Annyira izgultam, hogy egész éjszaka nem tudtam aludni. Hát ez már nem jó. Nataniellel azóta nem beszéltem, de nem is tudok már. Fáradtan keltem ki az ágyból, majd egy falat kenyérrel - amit arról a telepakolt tányérról szedtem le, amit a lányok hoztak- el is intéztem a reggelit. Egy hatalmas trombitaszó jelezte, hogy a vendégek megérkeztek.

Anna, Nicole és Donna villám gyorsan rámadtak egy ruhát, meg kifésülték a hajam. Izgultam és féltem egyszerre. Hirtelen Dorian jelent meg a szobában, majd mivel késésben voltunk gyorsan megfogta a csuklómat és húzni kezdett. Szerencsére időben odaértünk.

Elég nagy volt a felhajtás. Beslisszantam anyám mellé, aki ugyan olyan fejet vágott mint én. Biccentettem egyet, amolyan "NemTudomMelyikünkSzívjaMajdMegJobbanDeAzértSokSzerencsét" félét és a figyelmemet a -már-már- viccesen integető hercegnek és az apjának szenteltem. Napszemüvegjén keresztül pásztázta az embereket, az apja pedig fontoskodva sétált mellette. Egyébként a fiúval semmi bajom nem volt. Amint rám nézett megfogta a szemüvegét és lejjebb csúsztatta, majd vigyorogva intett, amit muszáj voltam egy pukedlizéssel viszonozni.

Miután a "felvonulásnak" vége lett az apja rögtön anyámhoz, ő pedig hozzám ballagott.

-Sarah? - nézett rajtam végig.

-Őhm... ismeretlen srác napszemüveggel?

-Te jó ég! Neked nem tanítottak etikettet? Látszik, hogy mostanában kerültél ide - mondta lenézően - mindegy, legalább jól nézel ki.

-Ezt most vegyem bóknak?

-Csak fogd be - legyintett le, majd megindult a legközelebbi pincérlány banda felé.

Egy hatalmasat sóhajtottam.

-Bocs - álltam mögé.

-Gyere - ragadta meg a kezemet, majd addig futottunk amíg be nem nyitott egy random hálórészbe - hmm... legyen ez a közös szobánk- bólintott, majd lerántott az ágyra.

Mit képzel ez?

-Egyébként nem haragszom és eddig sem tettem, Brian vagyok- vigyorodott el, miközben fölém tornyosult.

-Nem értelek - sóhajtottam.

-És szeretnél? - hajolt közelebb.

-Igen - néztem a szemébe -de nem ilyen közelről - toltam el az arcát, mire elnevette magát.

-Lovagolsz, ha jól tudom, ugye? - nézett rám, mire bólintottam - akkor lovagolunk? Még sosem lovagoltam de szeretnék.

-De nem tudom vezetni még a lovat.

-Hogy-hogy?

-Mindig Nat... vagyis mindig nagyon nehéz.

-De ez azt jelenti, hogy tudod, szóval menjünk.

+TimeJuuump+

-Nem lesz ez veszélyes? - nézett rám aggódóan az oktatóm, mire én heves bólogatásba kezdtem.

-Biztosan nem - vágta rá Brian.

Miután nagy nehezen feltápászkodtam a szürke lovamra, és a vendégünk is befészkelte magát kicsit bizonytalanul, de valahogy sikerült elindulnunk.

Kis idő múlva a lovunk megbotlott egy kidőlt fába, mire én lefordultam a lóról,ami miután megpróbált lefékezni rálépett a jobb csuklómra. Összeszorítottam a szememet és a számat, mert egy nem éppen lányos szó csúszott volna ki rajta. Vettem egy nagy levegőt, majd a zsibbadó tagomra néztem, amin látszott, hogy a csont egy kicsit eltolódott.

-Hadd nézzem - markolta meg Brian - mire egy kisebb sikítás hagyta el a számat - Bocsi... Hát ez elmozdult... visszarakjam? Orvosnak tanulok.

Gyorsan elhúztam a csuklómat, majd a másik kezemmel rámutattam.

-Segíts felszállni a lóra - néztem rá szúrós szemekkel. Ez egyáltalán nem az én hibám, maximum részben. Nem én erőszakoskodtam a lovaglással kapcsolatban.

+HirtelenTimeJuuump+

Miután visszajöttünk közös vacsorát tartottak a szüleink, amin meglepő módon Nataniel is ott volt és egész végig zavaróan engem bámult. Bal kézzel szerencsétlenkedtem, mert nem bíztam elszúrni azt a kis borsószemet, mire az anyám mellett ülő Brian apja megszólalt.

-Mi a baja a jobb kezednek?

-Oh, hát Brian szeretett volna előszőr lovagolni, de mivel elég kezdő vagyok, ezért leestem a lóról, ami pedig rálépett a jobb csuklómra - emeltem fel, mire Nataniel meghökkent, de aztán gyorsan visszaváltott az "utálok élni" arcára.

-Ez esetben fiam, kérlek tedd helyre neki.

-De félek, hogy nagyon fájni fog.

-Tereld el valamivel a figyelmét - kacsintott rá az apja, mire Brian letette az evőeszközt és felém fordult, én pedig felé.

A bal csuklómat (ami a jó) megfogta, majd egy határozott rántással odahúzott magához és lesmárolt. Közben valahogy helyretette a kezemet, de azt már nem éreztem, hanem arra koncentráltam, hogy ne ájuljak le a székről. Nem élveztem ezt a csókot és alig vártam, hogy vége szakadjon. Egy hatalmasat csörgő, földre pottyanó villa miatt rebbentünk szét. Natanielé volt, aki miután lehajolt és fölvette -kicsit idegesen-evett tovább...

Ezek után Brian ugyan olyan lelkesen szaladt fel velem a "szobánkig" és megint rálökött az àgyra: "Gyere, kártyázni szeretnék"... Ez után a mondat után három óra múlva már az ágyban fekütt és engem szorosan átkarolva tartott. Miután óvatosan kikecmeregtem elszaladtam ahhoz a kis erkélyszerű részhez, ahova akkor mentem, amikor a bálom volt. Igen... ahol Nataniellel találkoztam. Hirtelen eszembe jutott minden és lerogytam a földre. Nataniellel való találka...első veszekedés...amikor otthagyott az erdőben...amikor rámtette a bilincset, miközben azt mondta soha nem enged el... de most el engedett, mert el kellett neki. Mind ettől a rengeteg bennem kavargó emléktől és érzéstől patakokban kezdtek folyni a könnyeim. Kis idő múlva egy "pszt" -re lettem figyelmes, mire kinéztem. Három méterrel lejebb az a fiú állt, akit a bunkó stílusa ellenére szeretek. A sötéttől alig lehetett látni, de én tudtam, hogy ő az.

-Ugorj le.

-Mi?

-Csak...csak csináld, oké?Elkaplak...- hallottam a hangjából, hogy zavarban van.

Natra hallgatva elrugaszkodtam, majd a jövendőbeli férjem ölében találtam magam, aki azonnal letett, de én nem elégedtem meg ennyivel. Miután egy kicsit eldugottab helyhez értünk rögtön a nyakába ugrottam.

-Nekem ez nem megy! - suttogtam - olyan hülye voltam...nem akartam volna egyedül lovagolni és leestem a lóról, ráadásul az a beképzelt senkiházi még meg is csókolt - szorítottam szegényt, aki tehetetlenségből csak a hátamat tudta simogatni.

-Már csak egy napot kell kibírnunk - suttogta - most menj és aludj szépen - adott egy puszit az arcomra, mire én kipirulva bólintottam egyet és kissé a fáradtságtól szédelegve visszamentem Brianhez és aludtam. Haahaha.. Egy órát..