Egy depressziós lány naplója

Fejezet 8

Sokáig voltam távol...Talán nagyon sokáig...Sajnálom tudom hogy ilyet nrm csinál egy úgy nevezett író mert engem semmiféle képen nem lehetne annak hívni...Na de ne rólam beszéljünk, hanem kezdjünk bele :).

Miután elment Emma, "összeszedtem" magam majd kopogtattak az ajtón. A gyámügyesek voltak ki nem találjátok mit akartak! Igen... Pontosan, elakartak vinni mivel 18 alatt vagyok és nincs... Nincs már körülöttem szülő. Kinyitottam az ajtót.

-Jó napot kívánok! 

-Jó napot!

-El kell hogy vigyuk

-Mi? Miert?

-Mert nincs 18 eves es nincsenek...-itt elhallgatott

-Azt mar nem engem innen nem visznek el!

-Muszaj lesz kisasszony!

-Talan ez megoldhato!-remenykedtem.

-Es meg is hogyan?-nezett ram amolyan lenezo fejjel.

-Jojjenek beljebb-villantottam rajuk az ezer wattos gyilkos mosolyomat.

Beljebb jottek. Korbe neztek a lakasban. Mintha valami behajtók lennének. Idegesito volt.

-Szoval mi lenne az a csodas otlet?

-Ott lakhatnek az egyik baratnomnel.

-Kis asszony nem hiszem hogy ez meg oldhato lenne

-Ugye most nem bannak a felhivnam a  baratnomet?

-ig-akartak szolasra nyitni a szajukat.

-Koszonom-majd ezzel el vonultam egy csendesebb helyre.

Felhivtam Emmat.

-Szia!-koszont lelkesen a telefonba.

-Szia! Hogy is kezdjem? Öhmm ize.-dadogtam.

-Mondd mar-mondta turelmetlenul.

-Lenne feled egy kerdesem.

-Igen.

-Ha adothatna olyan lehetoseg lakhatnek nalatok? Ez csak egy kerdes!-vagtam ra egybol nem akartam hogy ra jojjon.-nem mintha a nyakamon lennenek a gyamugyisek ...-ezt inkabb mar magamnak mondtam.

-Most vannak ott? Vagy mikor mennek?-kerdezte olyan hangnemben mint "te most tenyleg hulyenek nezel?"

-Most.-le hajtottam a fejem de ezt o nyilvan nem latta.

-Beszelek anyaval addig foglald le oket. Vagy kuldd el hogy holnap menjenek el ujra hozzatok okes?

-Oke.

-Beszeltem a baratnommel. Egy kicsit kell varniuk. Addig helyezzek magukat kenyelembe.

-Nezze holgyem nem tudunk sokaig varni.

-Akkor majd holnap vissza jonnek! Az jo lenne?

-Sajnalom kisasszony de a gyamugynek mar tegnap el kellett volna vinni innen.

-Nem! En nem megyek innen sehova! Vagy megvarja a holnapot vagy most var!

-Rendben egy napot meg varunk de utana ugy is elvisszuk innen!

-Koszonom-kivezettem oket az ajton.(amugy egy oreg bacsi meg egy csaj volt) Majd illedelmesen elkoszontem.-Viszontlatasra!

-Viszlat!

Ha belegondolok hogy az elobb majdnem el vittek jezusom ez elszomorito. Bele se gondoltam hogy mi lesz ha ott leszek Emmaeknal tuti zavarni fogok. Hat persze nem vagyok senki csak egy rakas szerencsetlen! Mi lesz a tanulmanyommal?  Mibol fogok meg elni? Mi lesz ha nem birom? Mi lesz velem? Nincs senkim egyedul vagyok! Apa, anya, hol vagytok? Miert sirok meg most is? Miert kerit be a fajdalom? Miert rettegek Emma elveszitese miatt? Mi lesz ha Emma is elhanyagol? Mi lesz ha valaki meg lat es kinevet? MI TORTENT? Szedultem es sirtam. Nem birom ezt a nagy fajdalmat! Nem tudja senki sem a hatamrol levenni! Mindenhol kerdesek es ujabb kerdesek vannak de valasz soha! Mi lenne ha egyszer nem a fajdalmat kapnam az elettol?
Nem birom...
Ennyi...
Vege...
Majd elsotetul korulottem minden.

***Emma szemszoge***

Mar hatodjara hivom a leanyt de nem veszi fel!
Utoljara. Kicsengett de nem vette fel.
-Anya elmenten Biaekhoz!
-Oke!-mikor egyedul van az ember gondolkodik hat persze melyik ember ne gondolkodna. De en a masik jovojen gondolkodtam. Mi lesz Biaval?
Szegeny nagyon sajnalom ez meg csak a masodik nap de o mar egy roncs. Nem tudnam el kepzelni se hogy anya meghal es utana meg boldog legyek es mosolyogjak is.
Kopogtattam az ajton de semmi. Megegyszer de semmi aztan megegyszer de meg mindig semmi, igy hat be nyitottam. Biat ajultan esetleg h-hol-t-tan lattam. Kicsordult a konnyem. Aztan folyamatosan folytattak mintha versenyezni akarnanak melyik folyik le hamarabb.

Es ennyi lenne remelem tetszik.