Egy depressziós lány naplója

Fejezet 9.

Igen tudom nagyon nagyon sokaig voltam tavol. De most inkabb kezdjunk bele.

~meg mindig Emma szemszoge~

Gyorsan tarcsaztam a mentoket. Viszonylag hamar ide is ertek. Nem mehettem Biaval. Hiszen csak egy baratja vagyok. Csak egy barat. Hogyan is gondoltam hogy,ha hozzank kerul jobban lesz? Sehogyan nem kellett volna gondolnom. Nem lesz jobb neki. De hogyha arva hazba kerulne rosszabb lenne neki. Kerlek segits meg engem isten.

***Bia szemszoge***

**par oraval kesobb az ajulas utan**

Felebredtem. Sajnos. Meg mindig szomoru vagyok. Mintha sotet lenne minden magam kore epitettem egy falat. Chh... Nem is egyet sokat. Nagyon sokat. Amit bevallom egy kicsit sajnálok, de nekem Így sokkal jobb... Talán Így nem veszÍtem el őket, őket? Ja persze inkább őt, Emmát.

Miután végre képes voltam kinyitni a szemem, hát mit láttam? Igen, pontosan fehér falakat, és vajon hol lehetnek a szokásos fehér falak? A kórházban, talált süllyedt. Nevetséges, de szinte már ez volt a második otthonom. Ez az épület ahol mindenki beteg, vagy fizikailag vagy lelkileg. Én az utóbbihoz tartoztam. Lelkileg már egy roncs voltam, biztosan ismeritek ezt az idézetet: ˛˛feketébe öltözött hófehér lélek'' . Na ez én voltam, csak én fordÍtva. Fehérbe öltözött fekete lélek.

-Elnézést, hogy zavarok, de valaki szeretne önhöz jönni.-nyitott be az orvos. Tuti Emma az.

-Semmi baj, nyugodtan engedje be.

-Rendben, tÍz perc múlva be jöhetnek.-tÍz perc? Addig megszülök két gyereket. De ez is több mint a semmi.

***tÍzenkét perc múlva***

Már lejárt a tÍz perc kb 5 órája. Lehet nem is orvos volt csak átbasztak. Ajtó nyitódást hallok és arra fordÍtom a fejem. Emma sajnálkozó arcát pillantom meg, jajj ne csak a sajnálkozást ne kérlek!

-Szia, hogy vagy? Mi történt?-bombázott kérdéseivel. Ó bazdmeg semmi az ég világon.

-Szia, megvagyok. Rosszul lettem és elájultam.-hazudtam,vagy nem? Igazából most is rosszul vagyok. És ez a rosszullét nem mostanában fog elmúlni.

-De már jobban vagy?

-Igen már minden rendben.

-Értem. De lelkileg már jobban vagy?-miért kérdez folyamatosan? Hiszen csak egy hülye kis picsa vagyok aki be akar költözni az otthonukba, és ott akar csövezni.

-Igen már jobban-hazugságok, megvezetések hátán.  

Ezzel a meglepetés résszel jöttem nektek nem is tudom hány hónap után amit borzasztóan sajnálok. Viszont a jó hÍr hogy gyakrabban lesznek részek. Nem havonta, hanem hetente, két hetente. És azt is sajnálom hogy az első fele ékezet nélkül lett Írva de azt telóról Írtam ezt pedig már gépről szóval ennyi lenne. 

Sziasztok babukák!