Egy depressziós lány naplója

Fejezet 6.

*** 10 perc múlva***

-Szia kislányom. -fut oda anya hozzám, miközben ledob magáról mindent, megölel és elkezd sírni.

-Anya jól vagy?- kérdeztem anyát.

- Valamit el kell mondanom kislányom.- ajajj itt valami nagyon nagyon nagyon nagy baj van! 1: anya sír sőt.Bőg! 2: kislányomnak hív legutoljára 2 hónapja hívott kislányomnak amikor össze törtem a kedvenc vázáját.

-I-igen?Mit?- Aggódom anya miatt, igaz sose volt olyan jó kapcsolatunk de attól még imádom. De mi a helyzet akkor hogyha előjön neki megint a........Rákja??? Pfff az nem lehet!Nem ő nekem az egyetlen család tagom! Nem ez tiszta hülyeség!-Anya mi az?!-most már én is sírtam

-Kislányom előjött.-JÉZUSOM! NEM NEM ÉS NEM EZ NEM LEHET EZ-EZ LEHETETLENSÉG!-És má-már csak két hetem van mert későn vették észre....

Felrohantam a szobámba hangos,fájdalmas zokogásba kezdtem...

                                                        ***3 nap múlva*****

Ja pár nap alatt olyan szinten letudja rombolni az embert egy váratlan,fájdalmas hír. Amióta anya mondta a-az-azt folyton csak sírok álomba bőgöm magam és azt álmodom hogy ott állok a s-sírköve előtt. Vagy 3 napja írt Emma de nem írtam neki vissza pedig már 100 olvasatlan üzenetem van tőle.Iskolába se mentem.Csakis anyával töltöm az időm. Sokan kérdezik hogy hol az apám...Meghalt...Autó balesetben...

***13 nappal később***

Anyát bevitték a kórházba 3 napja. Ez az utolsó nap amit vele tölthetek... Emmának elmondtam mi a szitu és itt hagyott anyával (nem úgy) azt mondta írjak rá ha valami baj van

-Szia anya- köszönök anyának.

Na hát ennyi lenne ez a rész nagy késéssel amiért bocsánat remélem tetszett ha igen akkor nyomj egy vote-ot