JiKook ~ This is love.~ /1. évad/

4. rész "Sajnálom..."

*Jungkook szemszöge*

Arra számítottam, hogy mikor felébredek, Jimin-hyung arca fogad majd, amint a képembe hajol. Testileg, lelkileg felkészültem erre, ám csak az üres szoba félhomályát láttam. Az ajtó csukva volt, és semmi zaj nem szűrődött be rajta. Eldöntöttem, hogy átmegyek a saját szobámba, mert szobatársam már valószínűleg hiányol. Na, nem mintha nekem annyira hiányozna Namjoon-hyung horkolása, ami mellett szinte lehetetlen álomba merülni.

Nyúltam a kilincs felé, mikor nyílott az ajtó, és Jimin lépett be rajta lehajtott fejjel, minek köszönhetően sikeresen belém ütközött. Gondolom őt is váratlanul érte a helyzet, ugyanis hátraugrott, amit elég viccesnek találtam, de a nevetéshez már túl fáradtnak bizonyultam.

- Álmos vagyok. - mondtam. – Átmegyek a szobámba.

Elindultam, de ő elém állt, és közölte velem, hogy V és J-Hope-hyung elfoglalták a helyemet.

Szuper, akkor ez azt jelenti, hogy kénytelen leszek elviselni Jimin Jungkook mániás koncepcióját egész este. Bár ha jobban belegondolok... Talán így ki tudok szedni belőle egyet, s mást. Nem tétováztam, meg kérdeztem tőle, mi a baja.

- Te...

Én? Mi én?

- Tessék?

- Te vagy a baj...

Na, persze. A végén még el is hiszem, hogy ez az egész miattam van. Jó vicc. Tényleg, belül szakadok a röhögéstől. Különben is, mit tettem, amiért ezt csak így az arcomba mondja?

Arckifejezése olyan volt, mint egy félénk kisgyereké, aki éppen arra készül, hogy valamelyik távoli rokonát kérje meg, hogy vegyen neki valami drága játékot. Nem mondott semmit, teljesen szótlan volt, aztán hirtelen felemelte a fejét, és a szemembe nézett. Olyan mélyen, mint még soha. Egyik kezével elfeküdt hajamba túrt, másikat a nyakam köré fonta. Máskor is voltak ilyen megmozdulásai, de ez most valahogy más volt. A kezei valósággal remegtek, kapkodta a levegőt. Közeledett. Ajka egészen közel ért az enyémhez, aztán a következő pillanatban, már azon kaptam magam, hogy gyengéden csókolózom Park Jiminnel. Eltolhattam volna magamtól, ha akartam volna. Képes lettem volna rá, csakhogy nem akartam. Hogy miért? Nem tudom. Kavarogtak bennem az érzések.

Ez nem helyes. Egyre csak ez ismétlődött a fejemben. Ez nem helyes. Azonos neműek vagyunk, ez nem normális. Ez nem természetes. Ez ijesztő. Ijesztő, és morbid. Nem arról van szó, hogy elítélem a homoszexualitás létezését, csupán tisztában vagyok azzal, hogy én nem vagyok az. Én teljesen hetero vagyok. De vajon teljesen heteroként is élvezhetem ezt? Nem, biztos, hogy nem. Pedig nagyon is élveztem. Először megijedtem, nem számítottam arra, hogy ebben lesz részem, ha kiteszem a lábam a szobából, de valahol mélyen nem bánom, hogy megtettem. Pár pillanat múlva arra eszméltem, hogy kezeim Jimin hátát simogatják, és egyre beljebb megyünk a szobába. Mikor az ágyhoz értünk – amit nem érzékeltem -, elbotlottam, és hátraestem, Jimin pedig egyenesen rám. Ez volt az első alkalom, hogy megtörtük csókunkat. Testem minden része bizsergett. Nem táplálok komoly érzéseket Jimin felé, ebben biztos vagyok. Egy férfi nem szerethet bele egy másik férfiba.

Szerelem...

Még sosem voltam úgy igazán szerelmes, szóval nem tudhatom, mit érez olyankor az ember, de néztem animéket, amiben leírták a dolgot. Azt mondják, minden érintésre bizseregni kezd a bőröd, és nem tudsz betelni vele. Többet akarsz. Ez stimmel. Várjunk, mi van?! Ez nem lehet. Én nem vagyok... Én nem... Én nem akarok...

*Jimin szemszöge*

Jungkook az ágyra esett, és mivel belém kapaszkodott, nem tudtam megtartani az egyensúlyom, én is ráestem. Elváltak ajkaink. Nem húzódott el egyszer sem ezelőtt, ez jó jel, nem? Ott feküdtünk. Egymáson. Már éjfél elmúlt, ahogy az álmosságom is tovaszállt. Jungkook arcán látszott, hogy össze van zavarodva. Látszott, hogy keresi magában a magyarázatokat, ahogy az is látszott, hogy nem találja őket, és ez zavarta. Kezdtem rosszul érezni magam. Miattam most teljesen el van veszve és nem találja önmagát. Lehet, hogy várnom kellett volna egy kicsit, mielőtt így rázúdítom az érzéseimet. De attól jobb lett volna? Nem, nem hiszem. Nem szólt egy szót sem, csak bámult maga elé. Gondolom, azt sem érzékelte, mit néz, csak úgy nézett ki a fejéből. Hirtelen felült, mire én az ölébe kerültem. Kezdett zavarba hozni a helyzet, szóval épp le akartam szállni róla, és mellé ülni, ám ekkor megfogta a kezem, és mély csókcsatát kezdeményezett. Ebbe a csókba beletettem minden érzelmemet. A sajnálatot, a szomorúságot, a dühömet, minden vágyamat, és a szerelmemet.

Az ő részéről az érződött, hogy bizonytalan, és ezért kísérletezget. Vajon ez azért van, mert élvezi, vagy, mert nem akar megbántani?

Megint elváltunk.

Jungkook, mondj már valamit, az isten szerelmére...

Mintha csak telepatikusan érzékelte volna kérésemet, megszólalt:

- Fogalmam sincs, mit mondjak...

- Sajnálom...

- Nem, nem a te hibád... Előbb észre kellett volna vennem... Magamtól is rájöhettem volna. Megmagyarázná, hogy miért közeledtél felém... Én azt hittem, mindent csak a rajongók fantáziájának megmozgatása érdekében csinálsz.

- Először én is azt hittem, hogy csak ennyi lesz. De aztán elkezdtem... furcsa dolgokat érezni, mikor veled voltam.

- Furcsa dolgokat? Például?

- Ezt nem lehet megmagyarázni. Melegem volt a közeledben, és össze-vissza beszéltem, ami szerintem neked is feltűnt. Próbáltam elnyerni a figyelmedet, de mindig kudarc lett a vége. – kínosan felnevettem – Féltékeny voltam, ha valaki más közelébe voltál, ha valaki máshoz beszéltél, vagy ha valaki mást megérintettél.

- Szóval ezért nem mondtad el Tae-hyungnak, hogy mi a baj? Mert ha úgy vesszük, vele, és velem volt a baj, hogy túl sokat beszélünk...?

Bólintottam. Leszálltam Jungkookról, mire ő magára húzta a takarót, és mikor én is elhelyezkedtem, megpuszilt.

- Aludjunk. – jelentette ki.

Most úgy fog viselkedni, mintha semmi sem történt volna? Vagy holnapra hagyja a dolgok tisztázását?

- Jó éjszakát. – mondtam, majd közelebb csúsztam hozzá.

Ő is közelebb férkőzött hozzám. Egy jó ideig még mindketten forgolódtunk – anélkül, hogy egy kicsit is távolabb mentünk volna egymástól -, egy kis idő múlva pedig ő már békésen szuszogott, de én képtelen voltam aludni. Sokszor újragondoltam az elmúlt fél óra történéseit, de próbáltam mozdulatlan maradni, hogy ne zavarjam a mellettem alvó maknaet. Úgy éreztem, ez az este álmatlanul fog eltelni részemről, de nem bántam, mert Jungkook is ott volt velem.