Ha már nincs remény...(Malec)-/BEFEJEZETT/-

4.fejezet

Miután Magnus sikeresen kitárgyalta Catarinaval szerelmi bánatait, a nő addig győzködte, amíg rá nem vette, hogy elmenjen az Intézetbe beszélni a fiúval. A kapuban állva bámulta az épületet, és nagy levegőket véve nyugtatta magát, viszont már azon is elgondolkodott, hogy mi lenne ha nyuszi énjének engedne most az egyszer. Hatalmasat sóhajtva készült éppen sarkon fordulni, ám ekkor kicsapódott a (szerinte) konyha ablaka, ahonnan füst szivárgott, és egy szőke hajkorona hajolt ki a kereten.
- Izzy! Mondtam, hogy hagyd inkább a főzést! Jobb lett volna a kínai is...- morgott hangosan, és ekkor megpillantotta a felvont szemöldökű boszorkánymestert - Magnus! - intett egyet, mire egy fekete hajzuhatag is megjelent.
- Magnus? - lepődött meg Izabell - Mit keresel itt?
- Inkább én kérdezhetném, hogy mi a jó eget csináltok - szólt vissza a férfi.
- Gyere fel - intett a lány, s már rohant is ajtót nyitni. Magnust beinvitálta egy széles mosoly keretében, mire az meglepődött. Azok után, amiket tett a lány bátyjával, s ahogy viselkedett velük, még képes volt rá mosolyogni?
- Khm...beszéletnék Alexanderrel?
- Mindjárt intézkedek - tünt el a mosoly - De Magnus...
- Jóvan', értem, bocsánatért jöttem ide - morogta idegesen. A lány bólintott, majd elsietett, addig a boszorkánymester belépett a konyhába, ahol Jace pakolta el az odakozmált ételt. Nem szóltak semmit, csak várták a testvérpárt, ám a lány ugyanúgy tért vissza, mint ahogy elment : egyedül.
- Alec? - vonta fel egyik szemöldökét a szőke.
- Nincs a szobájában - rázta a fejét, mire az idősebbet rossz érzés fogta el. A két fiatal is ránézett, ami tetőzte az érzést.
- Nálam nem lehet...- motyogta.
- Nem tudhatjuk. Izzy, te maradj itthon, hátha addigra haza botorkál az a búval bélelt szerencsétlen és próbáld utol érni a telefonján- adta ki az utasítást Jace, majd megindult az ajó felé. Oda siettek a boszorkánymester házához, ám az ajtóban megtorpant.
- Már nincs kulcsa.
- A lépcsőházba bemehetett, megvárta míg valaki kinyitja az ajtót, vagy szimplán nyitó rúnát használt...- magyarázta Jace, de megcsörrent a mobilja - Igen? Micsoda? De ez nem szoká....értem - pillantott Magnusra - Nem. Tényleg? Rendben. Szia - nyomta ki a készüléket.
- Na? - türelmetlenkedett a férfi.
- Nem ment haza, a telefonja és az irónja is otthon van.
- Az irónja?? - esett le az álla. Hisz ez lehetetlen! Egy árnyvadásznál? És pont Alec?
- Igen. És Clary se látta. Izzy még vele is beszélt.
A boszorkánymester idegesen engedte be magukat először a lépcsőházba, majd a lakásba. Egyedül macskája nyávogott neki, azon felül senki nem volt bent.
- A francba! - rúgott bele az ajtóba, majd feljajdult.
- Nyugi.
- Nyugi? Nyugi?? A helyzethez képest túl nyugodt vagy, Herondale!
- És ki miatt van ez a helyzet? - mordult fel idegesen a fiatal.
- Még mondd te is a kép...- nem tudta folytatni, ugyanis Jace hirtelen elviselhetetlen fájdalmat érzett a mellkasában, így térde rogyott és hangosan kapkodta a levegőt - Mi van veled? - guggolt le idegesen Magnus.
- Hívd Izzyt - nyögte - Valami történt Aleccal.