Ha már nincs remény...(Malec)-/BEFEJEZETT/-

2.fejezet

Reggeli napfény szökött be a behúzott függönyök között, így egy halvány fényt adva Alec Lightwood szobájában. A fiú, miután haza ért, egyenesen a szobájába ment, s egész éjjel az ágyán ülve némán könnyezett. Mostmár csak ül, s a plafont bámulva fogja kezei közt azt a képet, amit  akkor készített, amikor még boldog  volt.
- Alec? -kopogott be hozzá húga majd benyitott. Miután a szobában volt, az ajtó is teljesen behajtotta, így csak fehér bőrét lehetett látni, mert fekete ruházatával teljesen beleolvadt a sötétségbe - Minden rendben? Tegnap nagyon fura voltál - ült le az ágyra bátyja mellé.
- Izzy -nyögött fájdalmasan Alec - most kérlek hagyj vagy nem lesz jó vége - forult oldalára a fiú miközben elrejtette párnája alatt a képet.
- Tudok segíteni? - simogatta Isabell a fiú fejét - Magnus a gond.
- Nem.
- Nem kérdés volt - mosolygott a lány, majd Alec morgására a mosoly vigyor lett - Mi történt?
A fiú sóhajtva felült, majd elmesélte mi történt. A lány komolyan hallgatott, ám a történet végén erősen beleboxolt az idősebb vállába.
- Ennyi? Alec, ez csak az első szerelem volt. Tudom, most úgy érzed, hogy összedőlt egy világ...
- Mert összedőlt - szakította félbe a lányt, aki szemforgatva tapasztotta kezét a fiú szájára.
-...de megy az élet tovább - folytatta - Majd lesz másik - kacsintott - Na gyere - csapott fivére térdére - mindenki aggódik egy cseppet.
Miután sikeresen kirángatta az ágyból, Izzy a konyhába lökdöste Alecot.
- Reggelt - köszönt kedvesen Clary. Jace játékosan átölelte a vállát, és kérdezősködni kezdett. A lányok már azon gondolkodtak, hogy miként tudnák hatásosan lehűteni a szőkét, amikor Alec egy morgással lerendezett mindent.
Alec a nap hátra levő részét is a szobájában töltötte, ám este úgy döntött, elfeledi bánatát, legalább egy kis időre, így egyedül elindult egy szórakozó helyre.